Borzasztóak vagyunk. Ja, keresztyének vagyunk, járunk templomba, gyüliben rendszeresen ott vagyunk alkalmakon, de például mikor van egy jó sorozat, előfordul, hogy félredobjuk a keresztyén értékrendet, és nézünk, bámulunk, öntünk magunkba, a lelkünkbe valamit. A szabad időnk épít minket vagy rombol?
Trónok harca, Így jártam anyátokkal, Modern Family, Mad men, soroljam még? Megnéztem legutóbb a Tőzsdecápákat, gondolom sokat ismeritek Michael Douglas főszereplésével, kultusz-film, de baromi trükkös film. Mond valamit: a gonosz elbukik, és ezt ábrázolja valahogyan: a gonoszt folyamatosan csillogásban mutatja, míg a jó figurát (Charlie Sheen édesapját, akit pont Martin Sheen játszik) szegénységben, elesettségben, szívroham után korházban. A kép és a mondanivaló szöges ellentétben áll egymással. A végén nem az az érzése az embernek, hogy igen, tényleg nem érdemes csalni, hanem csorog a nyála a gazdagság láttán, és az van benne, hogy én is meg akarom kapni azt.
Például ott van a Jóbarátok. Én korábban mindig örömmel kapcsoltam oda éppen vacsora közben, ha éppen azt ment, jól eltöltöttem vele az időt. De egy kedves ismerősöm rámutatott, hogy ott tulajdonképpen fiatalok cserélgetik viszonylag lazán a párjaikat, abszolút a szabad szerelem a minta. Nem azt mondom, hogy ne nézzünk semmit, de nekem például az Így jártam anyátokkal már sok, amikor úgy beszélnek a testi szerelemről, erről csodálatos és Isten által védett dologról, mintha nem is tudom, megmosnák a fogukat. Figyelünk-e arra, hogy mit öntünk magunkba, figyelünk-e a szívünkre? Van egy Casting Crowns-szám, Slow fade, és abban éneklik, "hogy legyetek óvatosak kicsiny szemek, a második pillantás megköti a kezet"(ford. tőlem). Vigyázzunk magunkra, szabadok vagyunk, de nem minden használ. És ami nem használ, meglehet, árt.
"Senki se a maga javát keresse, hanem a másét." I Kor 10,24 És ez egy döntő gondolat szerintem. Miért nézek sorozatokat? Magamért. Hol keresem 10 évad South Park végigbámulásában mások hasznát, azon kívül, hogy magamnak is ártok vele?
De vannak jó sorozatok is. John Piper rövid videói egy-egy Igerészhez XXI. századi eszközökkel bemutatva, vagy most épp Francis Chan Crazy Love-sorozatára vagyok rákattanva (itt az egész egyben), de vannak jó igehirdetések itt, itt és itt is (ez utóbbit nagyon szeretem, az első kettőhöz pedig személyes és lelki szálak is fűznek :)). Kritikával szemléljük ezeket is, de ne az legyen a legfőbb mérce egy dologról, hogy szórkoztató-e vagy nem, hanem igei vagy nem; egy megváltott keresztyén emberhez méltó-e ez vagy nem. Hajrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése