"Miért dühösködnek a nemzetek, és miért gondolnak hiábavalóságot a népek? Fölkerekednek a föld királyai, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és fölkentje ellen: Szaggassuk le bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! Az egekben lakozó kineveti, az ÚR megcsúfolja őket." 2. Zsoltár, 1-4
Valahogy ilyen a világ. Mennyire ilyen. "Élj meg mindent, minek az a sok megkötözöttség?" Aki nem látja meg a szépet abban, amivel tud helyesen élni, nem elégszik meg azzal, amit az Úr neki adott. Akinek minden áron a tiltott gyümölcs kell, annak tényleg csak a kötelékek széttépése marad. De majd meglátja, hogy az is egy nagy semmi. Kérdés: nem-e lesz-e az már későn?
