Valódi remény a próbák között

"1 Dávid imádsága.] Hallgasd meg, URam, az igazságot, vedd észre kiáltásomat! Figyelj imádságomra, amely nem csalárd ajakról ered. 2 Tőled jöjjön ítéletem, szemed tekintsen az igazságra. 3 Megvizsgáltad a szívemet, meglátogattál éjjel. Ha próbára teszel, nem találsz bennem semmi rosszat; elhatároztam, hogy nem vétkezem a számmal. 4 Bármit tettek is az emberek, én ajkad igéjére figyelve őrizkedtem az erőszakosok ösvényeitől. 5 Lépéseim a te ösvényeidhez igazodtak, nem ingadozott a lábam. 6 Hívtalak, mert te felelhetsz nekem, Istenem! Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet! 7 Mutasd meg csodálatosan kegyelmedet, te, aki jobboddal megszabadítod támadóiktól a benned bízókat! 8 Őrizz, mint a szemed fényét, szárnyad árnyékába rejts el engem 9 a gonoszok elől, akik el akarnak pusztítani; halálos ellenségeim elől, akik körülvesznek engem. 10 Megkövéredett szívüket bezárták, szájuk kevélyen szól. 11 Körülvettek most, bármerre lépünk; szemüket ránk szegezik, hogy földre terítsenek. 12 Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra vágyik, vagy mint az oroszlánkölyök a rejtekhelyén. 13 Kelj fel, ó, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le, fegyvereddel mentsd meg életemet a gonosztól! 14 Szabadíts meg kezeddel, ó, URam, az emberektől, a világ embereitől, akiknek osztályrészük ez életben van! Megtöltötted hasukat javaiddal, bővelkednek fiakkal, ami pedig megmarad utánuk, azt gyermekeikre hagyják! 15 Én pedig meglátom arcodat igazságban, arcod látása megelégít, amikor fölébredek." 17. Zsoltár

Dávid zsoltárában Isten több olyan tulajdonságára is rámutat, ami számunkra is reménykeltő lehet, ha a környezetünkben a világ emberei oktalanul gyötörnek bennünket, pedig a csendességeink a helyén vannak, a figyelmünk Istenre irányul, és hitből járunk. Ebben az esetben elkeseredhetünk, de Dávid Isten tulajdonságaira építve a megelégedéshez jut el a Zsoltár végén. Ezekből a tulajdonságokból, mint hitünk építő elemeiből mutatok be hármat, és azt, hogy miért tekint ránk így az Úr.

Mi a legnagyobb jó?

"1 [Dávid bizonyságtétele.] Tarts meg engem, Istenem, mert benned bízom! 2 Ezt mondom az ÚRnak: Az én URam vagy, nálad nagyobb jó nincs számomra. 3 A szentekben, akik e földön vannak, és a felségesekben van minden gyönyörűségem. 4 Megsokasodnak fájdalmai azoknak, akik más isten után sietnek, de én nem áldozom nekik véresáldozatot, és nevüket sem veszem ajkamra. 5 Az ÚR az én osztályrészem és poharam; te tartod kezedben sorsomat. 6 Az én részem kies helyre esett, valóban szép örökség jutott nekem. 7 Áldom az URat, aki tanácsot ad nekem, bensőm még éjjel is oktat engem. 8 Az ÚRra nézek szüntelen; nem rendülök meg, mert a jobbom felől van. 9 Ezért örül a szívem, és vigad a lelkem, testem is biztonságban lakik. 10 Mert nem hagyod lelkemet a sírba jutni, nem engeded, hogy szented rothadást lásson. 11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, nálad teljes az öröm, jobbodon örök gyönyörűség van." 16. Zsoltár

Tegyük fel őszintén a kérdést - nem kegyeskedve, hanem igazán. Mi okoz nekem leginkább örömet? Hogyan gondolkodom? A zsoltáros azt mondja, hogy az Úrral való együttjárás a lényeg (2. v.), a testvérekkel való együttlét az, ami leginkább felderíti (3. v.). 

Igaz szó - gonosz szó

"1 [Dávid zsoltára.] URam, ki tartózkodhat sátradban, ki lakhat szent hegyeden?
2 Aki feddhetetlenül jár, igazságot cselekszik, és igazat szól szívében;
3 nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjának, és nem hoz gyalázatot rokonaira.
4 A semmirekellő utálatos a szemében, de az URat félőket tiszteli. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is.
5 Nem adja pénzét uzsorára, és nem fogad el vesztegetést az ártatlan rovására. Aki így cselekszik, nem rendül meg soha." 15. Zsoltár

Van egy parancsolat, a kilencedik: "Ne tanúskodj hamisan a felebarátod ellen!"(2 Mózes 20,16) Mi az hogy, hamis tanúzás? Például hamis tanúzás-e az, amikor az igazságot adjuk tovább egyik emberről a másiknak, tehát pletykálunk? "Hiszen ez az igazság!" Vagy hamis szó-e az, ha valaki azt mondja egy duci hölgyre szemtől szemben, hogy duci? Ezek igaznak tűnhetnek, de nem azok. Bűnök.

Bolondság

"1. [A karmesternek: Dávidé.] Azt mondja szívében a bolond: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék.

2 Az ÚR letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e közöttük értelmes, aki keresi Istent.

3 Mindnyájan elhajlottak, egyaránt megromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincs egy sem.

4 Hát nem tudják azt a gonosztevők, akik úgy eszik népemet, mintha kenyeret ennének, az URat pedig nem hívják segítségül,

5 hogy bizony rettegni fognak, mert Isten az igaz nemzedékkel van?

6 A szegény tervét kicsúfolhatjátok, de az ÚR az ő bizodalma.

7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, örül majd Jákób, és vigadozni fog Izráel." 14. Zsoltár

Ki a bolond? Te kire mondod? Én kit nevezek így? Várj, ezeket inkább hagyjuk, mert nem ezek számítanak. Isten kit tart annak?

Ellenségünk

"1  [A karmesternek: Dávid zsoltára.]
2 URam, még meddig tart ez? Végképp elfelejtkeztél rólam? Meddig rejted el arcodat előlem?
3 Meddig kell tanakodnom lelkemben, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig hatalmaskodhat rajtam ellenségem?
4 Nézz rám, felelj nekem, URam Istenem! Világosítsd meg a szememet, hogy halálra ne szenderüljek.
5 Ne mondhassa ellenségem: Legyőztem őt! Ne örüljenek háborgatóim, hogy tántorgok.
6 Mert én bízom kegyelmedben, szívem ujjong szabadításodnak. Hadd énekeljek az ÚRnak, mert jót tett velem!" 13. Zsoltár

Érdekes ezeket a dávidi Zsoltárokat olvasni, ahol gyakran kerül szóba az ellenség témaköre. Sokszor fájdalmasan, néha átkozódva, de mindenkor Istennel megosztva őket. Felmerül az emberben: ki az én ellenségem? Főnököm? Szüleim? Házastársam? Vagy netalán nincs is ellenségem? Pedig van, bizony hogy van. Nekem is, és őszintén remélem, hogy neked is. Ha Krisztus követő ember vagy.

Hirdessük együtt Isten csodatételeit!

"1 [A karmesternek: „A fiú halála” dallamára. Dávid zsoltára.]
2 Dicsérlek, URam, teljes szívemből, hirdetem minden csodatettedet.
3 Örülök és örvendezek tebenned, zengem nevedet, ó, Magasságos!
4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak és elvesztek színed előtt.
5 Mert véghezvitted ítéletemet és ügyemet, trónodra ültél, mint igaz bíró.
6 Megdorgáltad a népeket, elveszítetted a gonoszt, örökre eltörölted nevüket.
7 Megsemmisült az ellenség, örökre rommá lettek a városok, amelyeket kiszaggattál, még az emlékük is kiveszett." 9. Zsoltár 1-7

Kedves Blogolvasók!

Lassan vége az évnek (már a facebook is évösszegző kis videót dobott ki nekem bejelentkezésnél), és érdemes egy kicsit megállni, elgondolkodni, visszatekinteni. Dávid is ezt teszi, és örül az Úrban Zsoltárában.

Rágalom

"1 [Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús beszéde miatt énekelt az ÚRnak.]
2 URam, Istenem, te vagy menedékem, szabadíts meg engem minden üldözőmtől, és ments meg engem,
3 hogy szét ne tépjék lelkemet, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak, ha nincsen szabadító.
4 URam, Istenem, ha ilyet cselekedtem, ha álnokság van a kezemben,
5 ha gonosszal fizettem a jóakarómnak, és tönkretettem azt, aki ok nélkül ellenségem volt,
6 akkor ellenség üldözze lelkemet, érjen utol, és tiporja földre életemet, sújtsa porba dicsőségemet. [Szela]
7 Kelj föl, URam, haragodban, emelkedjél föl ellenségeim dühe ellen! Kelj föl érettem te magad, és ítélj úgy, amint elhatároztad!
8 Népek sokasága vegyen körül, és térj vissza fölöttük a magasságba.
9 Az ÚR ítéli meg a népeket. Ítélj meg engem, URam, igazságom és ártatlanságom szerint!
10 Szűnjék meg a gonoszok gazsága, és erősítsd meg az igazat, te, aki a szíveket és veséket vizsgálod, igazságos Isten!
11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.
12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap haragudhat.
13 Ha nem tér meg a gonosz, kardját élesíti, megfeszíti íját, és célra tart.
14 Halálos fegyvert fordít felé, és megtüzesíti nyilait.
15 Íme, ha vajúdik benne a gonoszság, viszályt fogan, és hazugságot szül.
16 Vermet ás, és mélyre vájja azt; de maga esik a verembe, amelyet készített.
17 Visszafordul fejére mindaz, amit elkövetett, és visszaszáll fejére erőszakossága.
18 Dicsérem az URat igazságáért, és dicsőítő éneket zengek a felséges ÚR nevének." 7. Zsoltár

Rágalom ellen egyszerűen nincs gyógymód. Valaki elindítja, és terjed, mint a tűz. Kegyetlen dolog ez, és tehetetlenek vagyunk vele szemben. De mégis van gyógymód. A Mindenható Isten Igazságába vetett  hit. Így lesz az elkeseredésből boldog öröm.

Fura

"1. Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. 

2. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban. 

3. Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim! 

4. Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen? 

5. Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért; 

6. Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged? 

7. Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat. 

8. Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt. 

9. Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát. 

10. Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. 

11. Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen." 6. Zsoltár 

Békesség 2.

"[A karmesternek: húros hangszerre.] [Dávid zsoltára.]

Hallgass meg, ha kiáltok, igazságomnak Istene! Szorultságomból tágas térre vittél engem. Könyörülj rajtam, és halld meg imádságomat! Emberek fiai! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek a hiábavalóságot, és meddig keresitek a hazugságot? [Szela] Tudjátok meg, hogy az ÚR kiválasztotta magának a kegyest, és meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok! Ha haragudtok is, ne vétkezzetek; beszéljetek a szívetekkel az ágyatokban, és csillapodjatok![Szela] Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az ÚRban! Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel ránk arcod világosságát, ó, URam! Nagyobb örömöt adsz így szívembe azokénál, mint amikor sok a búzájuk és boruk. Békességben fekszem le, és el is alszom, mert egyedül te adod meg nekem, URam, hogy biztonságban lakjam." 4. Zsoltár (kiemelt rész: 5-9.)

Milyen egyszerű itt az üzenet. Bízzatok az Úrban. Egyszerű kimondani, de megcsinálni... Lehetetlen. Emberileg.

Békesség

"[Dávid zsoltára, amikor fia, Absolon elől menekült.] URam, hogy megsokasodtak ellenségeim! Sokan vannak, akik rám támadnak! Sokan mondják lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél. De te, ó, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölmagasztalod a fejem. Fennszóval kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat engem szent hegyéről. [Szela] Lefekszem és elalszom, majd fölébredek, mert az ÚR támogat engem." 3. Zsoltár, 1-6

A Lélek gyümölcse ez: békesség (Galata 5:23). Hogy csinálja ezt Dávid, hogyan lehetséges az, hogy körülveszi az ellenség, és mégis nyugodtan alszik? (Volt olyan helyzet, hogy a fia simán legyőzhette volna, tehát abszolút valósak a félelmei.) És mégis lefekszik, elalszik, fölkel, nem roppan össze. Hogy csinája?

Sokan

"[Dávid zsoltára, amikor fia, Absolon elől menekült.]

URam, hogy megsokasodtak ellenségeim! Sokan vannak, akik rám támadnak!

Sokan mondják lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél." Zsoltárok 3,1-3

Sokan, sokan, sokan. Dávidot elárulta a fia, és a nép közül sokan mellé álltak. Vezetők, főbb tanácsadók, harcosok. Mégis talán ez a legaljasabb támadás: "még Isten se hallgat meg téged!". Még Isten se. Ez hazugság.

A Fölkent Király Úr mindenek fölött

"Miért dühösködnek a nemzetek, és miért gondolnak hiábavalóságot a népek? Fölkerekednek a föld királyai, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és fölkentje ellen: Szaggassuk le bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! Az egekben lakozó kineveti, az ÚR megcsúfolja őket. Majd így szól haragjában, és megrettenti őket fölindulásában: Én kentem ám fel királyomat szent hegyemen, a Sionon! Törvényként hirdetem, az ÚR mondta nekem: Az én fiam vagy te, ma adtam neked életet. Kérd tőlem, és odaadom neked örökségül a népeket és birtokodul a föld határait. Összetöröd őket vasvesszővel; széjjelzúzod őket, mint egy cserépedényt. Azért, ti királyok, legyetek észnél, és okuljatok, ti földnek bírái! Szolgáljátok az URat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne vesszetek az úton, mert hamar fölgerjed haragja. Boldogok mindazok, akik benne bíznak! " 2. Zsoltár

Itt valami más van, nem a szerető, hanem az ítélő Jézus képe jelenik meg előttünk. És ez az Ige is Krisztusról szól, az Isten fiának ezt a jellemvonását is látnunk kell.

Ellenséges hozzáállás

"Miért dühösködnek a nemzetek, és miért gondolnak hiábavalóságot a népek? Fölkerekednek a föld királyai, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és fölkentje ellen: Szaggassuk le bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! Az egekben lakozó kineveti, az ÚR megcsúfolja őket." 2. Zsoltár, 1-4

Valahogy ilyen a világ. Mennyire ilyen. "Élj meg mindent, minek az a sok megkötözöttség?" Aki nem látja meg a szépet abban, amivel tud helyesen élni, nem elégszik meg azzal, amit az Úr neki adott. Akinek minden áron a tiltott gyümölcs kell, annak tényleg csak a kötelékek széttépése marad. De majd meglátja, hogy az is egy nagy semmi. Kérdés: nem-e lesz-e az már későn?

Kétféle embertípus van...

''Boldog ember az, aki nem jár a gonoszok tanácsa szerint, nem áll meg a bűnösök útján, és nem ül a csúfolódók székébe, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi a gyümölcsét, és nem hervad el a levele, és minden munkájában eredményes lesz. Nem úgy a gonoszok: ők úgy járnak, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. Ezért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletkor és a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a gonoszok útja pedig elvész." 1. Zsoltár

...kétféle probléma-kezelési mód, kétféle hozzáállás.  Kettőt ír az Ige, így ez a kettő számít igazán.

Boldog ember az..

"Boldog ember az, aki nem jár a gonoszok tanácsa szerint, nem áll meg a bűnösök útján, és nem ül a csúfolódók székébe, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi a gyümölcsét, és nem hervad el a levele, és minden munkájában eredményes lesz." 1. Zsoltár, 1-3

..aki bűnt nem ismer, kinek szíve már elfedeztetett. Néki az Úr bűnt már nem tulajdonít, lelkében csalárdság nincsen. (32. Zsoltár alapján) Ujjongok, hogy újra írok, de nem is igazából az érzéseimről, hanem az 1. Zsoltár 3. versének utolsó előtti szaváról szeretnék írni. Arról, hogy eredményes.