''Azért mindent eltűrök a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.'' II Timóteus 2, 10-11
Magunkért sem vagyunk hajlandók szenvedni, nemhogy másokért. Lusta, zsíros-szívű világunkban nem nagyon teszünk semmit a másik emberért. Magunkért, igen, a kényelmünkért. Másokért küzdeni, szenvedni, láncokat viselni? Hát mennyire elképzelhetetlen ez ebben a mindenféle képernyőt bámuló korban?
