Merjünk beszélni az Ítéletről is!

''Elhat ez a harsogás a föld végéig, mert pere van az ÚRnak a népekkel; ő minden test ítélőbírája, a hitetleneket fegyver elé veti – ezt mondja az ÚR. Így szól a Seregek URa: Íme, veszedelem indul egyik nemzettől a másik nemzethez, és nagy szélvész támad a föld széléről. Azon a napon az ÚR sokakat megöl a föld egyik végétől a föld másik végéig. Nem siratják, nem szedik össze és nem is temetik el őket. Olyanok lesznek a föld színén, mint a ganéj.'' Jeremiás 25, 31-33

Eljön majd az ítélet. Aki nem hisz, vagy aki nem szívvel, csak szájjal követi az Istent, az elvész. Merünk-e erről beszélni? Magunktól biztos nem.

Őszintén? Nem nagyon van kedvünk erről szólni. Nem lehet csodálkozni, mikor Jeremiás se akarta mondani az ítélet szavait, hiszen ő aztán végképp nem járt túl jól, emberileg megközelítve, itt a Földön, a prófétálásával (Jer 20,8-9). Félünk. Magunktól elveszünk. De mégis Jeremiás sem tehetett mást, fizikailag volt képtelen ellenállni az Úr akaratának, szólnia kellett az Igét. Mi, akik, Isten gyermekei vagyunk, sem tehetünk mást, mint mondani az Igazságot, akár tetszik a világnak, akár nem. És a nap végén pontosan a ''bevállalósoké'' lesz Isten országa, akikben Isten munkálkodik.

Tudjátok, kétféleképpen lehet ezt csinálni. Vagy rettegünk, és nem képviseljük radikálisan az Igét, vagy megmondjuk a tutit. Ha valaki egyszerűen nem az Igét mondja a világgal szemben, az a világé, és nem Krisztusé. Ha mi nem állunk egyértelműen a Megváltó mellé, miért álljon Ö mellénk? Egy ténylegesen hívő ember előbb-utóbb bizonyságot fog tenni, mert Isten kimunkálja benne a szólást. Hála Neki! Egy nem hívő, ha megszakad, akkor sem tud jó bizonyság lenni. Vagy vállaljuk az Igazságot, legyőzi a félelmeinket az Úr, vagy a világban élünk, minden más furcsaságot el merünk mondani, csak az Ige Igazságát nem. 

Mikor az ideje van, és az ember érzi, hogy most akkor meg kell szólalnom, akkor el kell tudni mondani, hogy az összes hitetlen elveszik. Ha nem hiszel, Isten elpusztít téged. Lehet szépíteni purgatóriummal, mindenféle hazugsággal, de ez már megalkuvás, ami a világ győzelme, és nem Istené.

Ez van, ha valaki nem hisz, elkárhozik. Megint nem egy bonyolult üzenet, nem egy bonyolult feladat, mégis a hit ajándéka nélkül képtelenek vagyunk megcsinálni. 

De egyszerűen nem csinálhatjuk azt, hogy a templomban vagyunk valakik, mondunk valamit, az utcán pedig ugyanarra a helyzetre teljesen máshogy reagálnánk. Legyünk következetesek, ne az emberektől függjünk! Ha itt mondunk valamit, mondjuk el ott is, és bátran legyünk ugyanazzal az Igével mindenütt. Így van rend az életünkben, így vagyunk összhangban Istennel, így élhetjük át a bizonyságtétel örömét és békességét. Ja és igen. Így nem veszünk el az ítéletben, hanem élünk Örökkön örökké Krisztussal. Így legyen!