Igaz szó - gonosz szó

"1 [Dávid zsoltára.] URam, ki tartózkodhat sátradban, ki lakhat szent hegyeden?
2 Aki feddhetetlenül jár, igazságot cselekszik, és igazat szól szívében;
3 nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjának, és nem hoz gyalázatot rokonaira.
4 A semmirekellő utálatos a szemében, de az URat félőket tiszteli. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is.
5 Nem adja pénzét uzsorára, és nem fogad el vesztegetést az ártatlan rovására. Aki így cselekszik, nem rendül meg soha." 15. Zsoltár

Van egy parancsolat, a kilencedik: "Ne tanúskodj hamisan a felebarátod ellen!"(2 Mózes 20,16) Mi az hogy, hamis tanúzás? Például hamis tanúzás-e az, amikor az igazságot adjuk tovább egyik emberről a másiknak, tehát pletykálunk? "Hiszen ez az igazság!" Vagy hamis szó-e az, ha valaki azt mondja egy duci hölgyre szemtől szemben, hogy duci? Ezek igaznak tűnhetnek, de nem azok. Bűnök.

Bolondság

"1. [A karmesternek: Dávidé.] Azt mondja szívében a bolond: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék.

2 Az ÚR letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e közöttük értelmes, aki keresi Istent.

3 Mindnyájan elhajlottak, egyaránt megromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincs egy sem.

4 Hát nem tudják azt a gonosztevők, akik úgy eszik népemet, mintha kenyeret ennének, az URat pedig nem hívják segítségül,

5 hogy bizony rettegni fognak, mert Isten az igaz nemzedékkel van?

6 A szegény tervét kicsúfolhatjátok, de az ÚR az ő bizodalma.

7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, örül majd Jákób, és vigadozni fog Izráel." 14. Zsoltár

Ki a bolond? Te kire mondod? Én kit nevezek így? Várj, ezeket inkább hagyjuk, mert nem ezek számítanak. Isten kit tart annak?

Ellenségünk

"1  [A karmesternek: Dávid zsoltára.]
2 URam, még meddig tart ez? Végképp elfelejtkeztél rólam? Meddig rejted el arcodat előlem?
3 Meddig kell tanakodnom lelkemben, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig hatalmaskodhat rajtam ellenségem?
4 Nézz rám, felelj nekem, URam Istenem! Világosítsd meg a szememet, hogy halálra ne szenderüljek.
5 Ne mondhassa ellenségem: Legyőztem őt! Ne örüljenek háborgatóim, hogy tántorgok.
6 Mert én bízom kegyelmedben, szívem ujjong szabadításodnak. Hadd énekeljek az ÚRnak, mert jót tett velem!" 13. Zsoltár

Érdekes ezeket a dávidi Zsoltárokat olvasni, ahol gyakran kerül szóba az ellenség témaköre. Sokszor fájdalmasan, néha átkozódva, de mindenkor Istennel megosztva őket. Felmerül az emberben: ki az én ellenségem? Főnököm? Szüleim? Házastársam? Vagy netalán nincs is ellenségem? Pedig van, bizony hogy van. Nekem is, és őszintén remélem, hogy neked is. Ha Krisztus követő ember vagy.

Kétszínűek

"[A karmesternek: mély hangra. Dávid zsoltára.]

2 Segíts, URam, mert elfogyott a kegyes, eltűntek a hívek az emberek fiai közül!

3 Hamisan szól egyik a másikhoz, hízelgő ajakkal, kétszínűen beszélnek.

4 Irtson ki az ÚR minden hízelgő ajkat, minden nyelvet, amely nagyokat mond.

5 Mert azt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkunk velünk van: ki lehetne úrrá rajtunk?

6 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt bizony fölkelek – így szól az ÚR –, védelmembe veszem azt, aki arra vágyik.

7 Az ÚR szavai tiszta beszédek, mint a földbe vájt kohóban megolvasztott ezüst, amelyet hétszer tisztítanak.

8 URam, tarts meg minket, és őrizz meg minket e nemzedéktől fogva mindenkor,

9 még ha gonoszok járnak is körös-körül, és az alávalóságot fölmagasztalják az emberek között!"

12. Zsoltár

Mókás, érdekes és elgondolkodtató, hogy pont ez az Ige esett a mai napra, a választások napjára. Tényleg mindenki kétszínű és csak a saját érdekei szerint beszél? Mindenki hazudik?

Józanság

"1 [A karmesternek: Dávidé.] Az ÚRban bízom. Hogy mondhatjátok lelkemnek: Menekülj a hegyre, mint a madár!

2 Mert íme, a gonoszok feszítik már az íjat, ráillesztették nyilukat a húrra, hogy a sötétből az igaz szívűekre lövöldözzenek.

3 Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz?

4 Az ÚR ott van szent templomában; az ÚR trónja a mennyben van. Szeme látja, szemöldöke megvizsgálja az emberek fiait.

5 Az ÚR megvizsgálja az igazat és a gonoszt, gyűlöli a lelke az álnokság kedvelőjét.

6 Hálót hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az osztályrészük!

7 Mert az ÚR igaz. Szereti az igazságot, az igazak meglátják az arcát." 11. Zsoltár

A zsoltáros szorongatott helyzetében is nyugodt marad. Tudjuk az Igéből, hogy Isten elé tárta ki szívét, gondjait, és Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, megőrizte szívét és gondolatait az Úrban (Fil 4,6-7).

Melyik oldalon állsz?

"1. URam, miért állsz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

2. A gonoszok kevélyen üldözik a szegényt; essenek saját cselük csapdájába, amelyet koholtak.

3. Dicsekszik lelke kívánságával a gonosz, áldja a fösvényt, és átkot mond az ÚRra.

4. Gőgös megvetéssel nem keresi: Nincs Isten – ez minden gondolata.

5. Útjai mindig szerencsések, távolinak tűnnek neki ítéleteid, minden ellenségét lekicsinyli.

6. Azt mondja szívében: Semmi sem rendít meg, soha nem jutok bajba.

7. Szája tele átkozódással, csalárdsággal és erőszakkal; nyelve alatt hamisság és álnokság van.

8. Utcák zugában lapul, titkon megöli az ártatlant, szeme a gyámoltalant lesi.

9. Leselkedik rejtekhelyén, leselkedik, mint az oroszlán a fedezékben, hogy elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja.

10. Összetöri, letiporja a gyámoltalanokat, akik elesnek erejétől.

11. Azt mondja szívében: Elfelejtett az Isten, elrejtette arcát, nem is lát meg soha!

12. Kelj föl, ÚR Isten, emeld föl kezedet, ne feledkezz el a szegényekről!

13. Miért vetheti meg Istent a gonosz? Miért mondhatja szívében: Nem lesz számonkérés?

14. Pedig te látod a bajt, és észreveszed a fájdalmat, hogy kézbe vedd. Rád hagyja magát a gyámoltalan, az árvának is te vagy segítsége.

15. Törd össze a gonosz karját, és kérd számon a bűnösön gonoszságát, egy se maradjon!

16. Király az ÚR mindörökké; a népek kivesznek földjéről.

17. A szegények kívánságát meghallgatod, ó, URam. Megerősíted szívüket, füled figyel rájuk,

18. hogy igazságot szolgáltass az árvának és nyomorultnak, hogy földi ember többé ne rettentsen meg másokat." 10. Zsoltár

A gonosz, akinek minden gondolata az, hogy nincs Isten (4.vers)- furcsa, hiszen ki gondolkodik így? Viszont, ha megnézed a körülötted élőket, meglátod, hogy mennyire így van a legtöbb ember.

Ki az ártatlan?

"1 [A karmesternek: „A fiú halála” dallamára. Dávid zsoltára.]

2 Dicsérlek, URam, teljes szívemből, hirdetem minden csodatettedet.

3 Örülök és örvendezek tebenned, zengem nevedet, ó, Magasságos!

4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak és elvesztek színed előtt.

5 Mert véghezvitted ítéletemet és ügyemet, trónodra ültél, mint igaz bíró.

6 Megdorgáltad a népeket, elveszítetted a gonoszt, örökre eltörölted nevüket.

7 Megsemmisült az ellenség, örökre rommá lettek a városok, amelyeket kiszaggattál, még az emlékük is kiveszett.

8 Az ÚR örökké trónján ül, ítéletre állította fel székét.

9 Igazságosan ítéli meg a világot, méltányosan törvénykezik a népek fölött.

10 Az ÚR a nyomorultak kővára, erősség a szükség idején.

11Azért benned bíznak, akik ismerik nevedet, mert nem hagyod el azokat, URam, akik keresnek téged.

12 Énekeljetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik; hirdessétek fenséges tetteit a népek között!

13 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik róla, nem feledkezik el a szegények jajkiáltásáról." 9. Zsoltár, 1-13

Maradjunk még egy kicsit a 9. Zsoltárnál! Több érdekes témát vet fel az Ige, és az egyik ilyen az ártatlanság kérdése. Dávid ártatlan volt, így jogosan örült Isten ítéletének megjelenésének. De velünk mi a helyzet?

Hirdessük együtt Isten csodatételeit!

"1 [A karmesternek: „A fiú halála” dallamára. Dávid zsoltára.]
2 Dicsérlek, URam, teljes szívemből, hirdetem minden csodatettedet.
3 Örülök és örvendezek tebenned, zengem nevedet, ó, Magasságos!
4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak és elvesztek színed előtt.
5 Mert véghezvitted ítéletemet és ügyemet, trónodra ültél, mint igaz bíró.
6 Megdorgáltad a népeket, elveszítetted a gonoszt, örökre eltörölted nevüket.
7 Megsemmisült az ellenség, örökre rommá lettek a városok, amelyeket kiszaggattál, még az emlékük is kiveszett." 9. Zsoltár 1-7

Kedves Blogolvasók!

Lassan vége az évnek (már a facebook is évösszegző kis videót dobott ki nekem bejelentkezésnél), és érdemes egy kicsit megállni, elgondolkodni, visszatekinteni. Dávid is ezt teszi, és örül az Úrban Zsoltárában.

Csodáljuk!

1    "[A karmesternek:] [a „Szőlőtaposók” dallamára. Dávid zsoltára.]
2    URunk, Istenünk, mily felséges a neved az egész földön, az egekre helyezted dicsőségedet!
3    A csecsemők és csecsszopók szája által erősíted meg hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.
4    Mikor látom az eget, ujjaid munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket elrendeztél,
5    azt mondom: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, és az ember fia, hogy gondod van rá?
6    Hiszen csak kevéssel tetted kisebbé Istennél, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt!
7    Úrrá tetted őt kezed munkáin, mindent a lába alá vetettél:
8    juhokat és mindenféle jószágot, sőt még a mezei vadakat is,
9    az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár.
10  URunk, Istenünk, mily felséges a neved az egész földön!" 8. Zsoltár

Álljunk meg néha egy kicsit. De ne azért, hogy magunk felé forduljunk, hanem, hogy Isten felé. Lássuk meg őt a teremtett világban, az Ő alkotásaiban, és csodáljuk az Úr kegyelmét mindezekben!

Rágalom

"1 [Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús beszéde miatt énekelt az ÚRnak.]
2 URam, Istenem, te vagy menedékem, szabadíts meg engem minden üldözőmtől, és ments meg engem,
3 hogy szét ne tépjék lelkemet, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak, ha nincsen szabadító.
4 URam, Istenem, ha ilyet cselekedtem, ha álnokság van a kezemben,
5 ha gonosszal fizettem a jóakarómnak, és tönkretettem azt, aki ok nélkül ellenségem volt,
6 akkor ellenség üldözze lelkemet, érjen utol, és tiporja földre életemet, sújtsa porba dicsőségemet. [Szela]
7 Kelj föl, URam, haragodban, emelkedjél föl ellenségeim dühe ellen! Kelj föl érettem te magad, és ítélj úgy, amint elhatároztad!
8 Népek sokasága vegyen körül, és térj vissza fölöttük a magasságba.
9 Az ÚR ítéli meg a népeket. Ítélj meg engem, URam, igazságom és ártatlanságom szerint!
10 Szűnjék meg a gonoszok gazsága, és erősítsd meg az igazat, te, aki a szíveket és veséket vizsgálod, igazságos Isten!
11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.
12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap haragudhat.
13 Ha nem tér meg a gonosz, kardját élesíti, megfeszíti íját, és célra tart.
14 Halálos fegyvert fordít felé, és megtüzesíti nyilait.
15 Íme, ha vajúdik benne a gonoszság, viszályt fogan, és hazugságot szül.
16 Vermet ás, és mélyre vájja azt; de maga esik a verembe, amelyet készített.
17 Visszafordul fejére mindaz, amit elkövetett, és visszaszáll fejére erőszakossága.
18 Dicsérem az URat igazságáért, és dicsőítő éneket zengek a felséges ÚR nevének." 7. Zsoltár

Rágalom ellen egyszerűen nincs gyógymód. Valaki elindítja, és terjed, mint a tűz. Kegyetlen dolog ez, és tehetetlenek vagyunk vele szemben. De mégis van gyógymód. A Mindenható Isten Igazságába vetett  hit. Így lesz az elkeseredésből boldog öröm.

Fura

"1. Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. 

2. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban. 

3. Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim! 

4. Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen? 

5. Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért; 

6. Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged? 

7. Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat. 

8. Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt. 

9. Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát. 

10. Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. 

11. Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen." 6. Zsoltár 

Hesed

[A karmesternek: fúvós hangszerre.] [Dávid zsoltára.] URam, figyelj beszédemre, értsd meg sóhajtásomat! Ügyelj kiáltásomra, én Királyom és én Istenem, mert hozzád imádkozom! URam, jó reggel halld meg hangomat. Jó reggel eléd készülök, és várlak. Mert nem olyan Isten vagy te, aki a hamisságban gyönyörködnél, nem lakhat nálad gonosz. Nem állhatnak meg szemed előtt a kevélyek, gyűlölsz mindenkit, aki bűnt cselekszik. Elveszíted, akik hazugságot szólnak, a vérszomjas és álnok embert gyűlöli az ÚR. Én pedig nagy kegyelmedből bemehetek házadba, leborulok szent templomodban, mert tisztellek téged. URam, vezess engem igazságodban, ellenségeim miatt egyengesd előttem utadat! Mert nincsen szájukban igazság, bensőjük csupa álnokság. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel hízelegnek. Ítéld el őket, Istenem, essenek el saját fondorlataik miatt! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert fellázadtak ellened. De örüljenek mindnyájan, akik menedéket leltek nálad; örökké vigadjanak, mert te megoltalmazod őket. Örvendeznek benned, akik szeretik nevedet. Mert te, URam, megáldod az igazat, körülveszed jóvoltoddal, mint egy pajzzsal. (5. Zsoltár)

Én pedig nagy kegyelmedből bemehetek házadba, leborulok szent templomodban, mert tisztellek téged. (Zsoltárok 5,8)

Hesed. Héber szó, jelentését igy adja meg A Biblia ismerete kommentársorozat: "hűséges szeretet". Itt a revidiált Károlyi kegyelemnek fordítja. Kulcsfontosságúnak látom ezt a szót ebben a zsoltárban, és az irányát is.

P, mint Paráznaság...

...vagy P, mint Pornó?

"Fiam, tartsd meg beszédeimet, és parancsaimat zárd magadba! Tartsd meg parancsolataimat, és élni fogsz, és őrizd tanításomat, mint szemed fényét. Kösd azokat ujjaidra, írd föl azokat szíved táblájára! Mondd a bölcsességnek: „Néném vagy te”, és az eszességet hívd rokonodnak, hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól és a beszédével hízelkedő idegentől. Mert házam ablakán át, a rács mögül kinéztem, és láttam a bolondok között, észrevettem a fiatalok között egy esztelen ifjút. Az utcán ment, befordult a sarkon, egy asszony házához vezető úton lépegetett alkonyatkor, a nap estjén és sötét éjszaka. És íme, az asszony eléje lépett a paráznák öltözetében, csalfa szívvel. Csapodár és féktelen, lába sem tud otthon nyugodni. Néha az utcán, néha a tereken van, és minden sarkon leselkedik. Megragadta őt, megcsókolta, és szemtelenségre vetemedve azt mondta neki: Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadalmamat. Ezért jöttem ki eléd, nagyon kerestelek téged, és most rád találtam! Paplanokkal megvetettem ágyamat, egyiptomi szövésű szőnyegekkel. Ágyamat mirhával, aloéval és fahéjjal illatosítottam. Jöjj, töltsük az időt szerelmeskedéssel virradatig, élvezzük ki a szerelem gyönyörét! Mert nincs itthon a férjem, messzi útra ment. Egy erszény pénzt vett magához, csak holdtöltére jön haza. És rávette őt mesterkedéseivel, hízelgő ajkával elcsábította. Az pedig úgy ment utána, mint az ökör a vágóhídra, mint a bolond, aki csapdába szalad, míg nyíl nem fúrja át a máját; vagy mint a madár, amely a kelepcébe siet, és nem tudja, hogy az életével játszik. Ezért most, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szám beszédére! Ne hajoljon szíved az ilyen nő útjai felé, és ne tévelyegj az ösvényein! Mert sok sebesültet ejtett már, és sokan vannak, akiket megölt. Háza sírba vivő út, amely a halál hajlékába vezet." (Példabeszédek 7)

Végigolvassátok ezt a részt, és azt mondjátok: Hol csábítana engem ilyen asszony? Hol érint ez engem? Itt csábít az az asszony, itt, ahol ülsz, és olvasod ezeket a sorokat. 

Békesség 2.

"[A karmesternek: húros hangszerre.] [Dávid zsoltára.]

Hallgass meg, ha kiáltok, igazságomnak Istene! Szorultságomból tágas térre vittél engem. Könyörülj rajtam, és halld meg imádságomat! Emberek fiai! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek a hiábavalóságot, és meddig keresitek a hazugságot? [Szela] Tudjátok meg, hogy az ÚR kiválasztotta magának a kegyest, és meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok! Ha haragudtok is, ne vétkezzetek; beszéljetek a szívetekkel az ágyatokban, és csillapodjatok![Szela] Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az ÚRban! Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel ránk arcod világosságát, ó, URam! Nagyobb örömöt adsz így szívembe azokénál, mint amikor sok a búzájuk és boruk. Békességben fekszem le, és el is alszom, mert egyedül te adod meg nekem, URam, hogy biztonságban lakjam." 4. Zsoltár (kiemelt rész: 5-9.)

Milyen egyszerű itt az üzenet. Bízzatok az Úrban. Egyszerű kimondani, de megcsinálni... Lehetetlen. Emberileg.

Békesség

"[Dávid zsoltára, amikor fia, Absolon elől menekült.] URam, hogy megsokasodtak ellenségeim! Sokan vannak, akik rám támadnak! Sokan mondják lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél. De te, ó, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölmagasztalod a fejem. Fennszóval kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat engem szent hegyéről. [Szela] Lefekszem és elalszom, majd fölébredek, mert az ÚR támogat engem." 3. Zsoltár, 1-6

A Lélek gyümölcse ez: békesség (Galata 5:23). Hogy csinálja ezt Dávid, hogyan lehetséges az, hogy körülveszi az ellenség, és mégis nyugodtan alszik? (Volt olyan helyzet, hogy a fia simán legyőzhette volna, tehát abszolút valósak a félelmei.) És mégis lefekszik, elalszik, fölkel, nem roppan össze. Hogy csinája?

Sokan

"[Dávid zsoltára, amikor fia, Absolon elől menekült.]

URam, hogy megsokasodtak ellenségeim! Sokan vannak, akik rám támadnak!

Sokan mondják lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél." Zsoltárok 3,1-3

Sokan, sokan, sokan. Dávidot elárulta a fia, és a nép közül sokan mellé álltak. Vezetők, főbb tanácsadók, harcosok. Mégis talán ez a legaljasabb támadás: "még Isten se hallgat meg téged!". Még Isten se. Ez hazugság.

A Fölkent Király Úr mindenek fölött

"Miért dühösködnek a nemzetek, és miért gondolnak hiábavalóságot a népek? Fölkerekednek a föld királyai, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és fölkentje ellen: Szaggassuk le bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! Az egekben lakozó kineveti, az ÚR megcsúfolja őket. Majd így szól haragjában, és megrettenti őket fölindulásában: Én kentem ám fel királyomat szent hegyemen, a Sionon! Törvényként hirdetem, az ÚR mondta nekem: Az én fiam vagy te, ma adtam neked életet. Kérd tőlem, és odaadom neked örökségül a népeket és birtokodul a föld határait. Összetöröd őket vasvesszővel; széjjelzúzod őket, mint egy cserépedényt. Azért, ti királyok, legyetek észnél, és okuljatok, ti földnek bírái! Szolgáljátok az URat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne vesszetek az úton, mert hamar fölgerjed haragja. Boldogok mindazok, akik benne bíznak! " 2. Zsoltár

Itt valami más van, nem a szerető, hanem az ítélő Jézus képe jelenik meg előttünk. És ez az Ige is Krisztusról szól, az Isten fiának ezt a jellemvonását is látnunk kell.

Ellenséges hozzáállás

"Miért dühösködnek a nemzetek, és miért gondolnak hiábavalóságot a népek? Fölkerekednek a föld királyai, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és fölkentje ellen: Szaggassuk le bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! Az egekben lakozó kineveti, az ÚR megcsúfolja őket." 2. Zsoltár, 1-4

Valahogy ilyen a világ. Mennyire ilyen. "Élj meg mindent, minek az a sok megkötözöttség?" Aki nem látja meg a szépet abban, amivel tud helyesen élni, nem elégszik meg azzal, amit az Úr neki adott. Akinek minden áron a tiltott gyümölcs kell, annak tényleg csak a kötelékek széttépése marad. De majd meglátja, hogy az is egy nagy semmi. Kérdés: nem-e lesz-e az már későn?

Kétféle embertípus van...

''Boldog ember az, aki nem jár a gonoszok tanácsa szerint, nem áll meg a bűnösök útján, és nem ül a csúfolódók székébe, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi a gyümölcsét, és nem hervad el a levele, és minden munkájában eredményes lesz. Nem úgy a gonoszok: ők úgy járnak, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. Ezért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletkor és a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a gonoszok útja pedig elvész." 1. Zsoltár

...kétféle probléma-kezelési mód, kétféle hozzáállás.  Kettőt ír az Ige, így ez a kettő számít igazán.

Színek

Csiha Kálmán: Színek


Igen, tudom, hogy szép az este,
Bíbor s lila az ég színe,
De cellánk mélyét nincs mi fesse,
Fényről nem szól itt semmi sem.

Szintől vakultak itt az esték,
S életünket, e néma vásznat
Ami szinezze, nincs más festék,
Csak álomszínű, szürke bánat.

Vele színezni nem lehet,
Kezünk reszketős, mit sem ér.
Szívünk: elkopott rossz ecset,
S a nyomán ott marad a vér.

Amit lefestünk, üres halálarc,
Üveges szeme ránk mered.
Mint életünk: halotti álarc,
S levetni többé nem lehet.

És mégis: vannak csodás reggelek,
És mégis: vannak rózsaszínű esték.
Nyűtt ecset-szívünk akkor megremeg,
Lobog a vásznon ezerszínű festék.

Olyankor az Istenre gondolunk...,
Ő ad vásznunkra békés esti kéket,
Zöld remény lombot, piros kacagást,
S mit elrontottunk: átfesti a képet.

(a szerző református lelkész, 6 és fél évig raboskodott keresztyén hite miatt. A vers vége, mint egy zsoltár. Minden nehéz, és mégis, mégis vannak csodás reggelek. Az utolsó versszak szerintem viszi a prímet. Isten áldjon titeket.)