"1 [Dávid bizonyságtétele.] Tarts meg engem, Istenem, mert benned bízom! 2 Ezt mondom az ÚRnak: Az én URam vagy, nálad nagyobb jó nincs számomra. 3 A szentekben, akik e földön vannak, és a felségesekben van minden gyönyörűségem. 4 Megsokasodnak fájdalmai azoknak, akik más isten után sietnek, de én nem áldozom nekik véresáldozatot, és nevüket sem veszem ajkamra. 5 Az ÚR az én osztályrészem és poharam; te tartod kezedben sorsomat. 6 Az én részem kies helyre esett, valóban szép örökség jutott nekem. 7 Áldom az URat, aki tanácsot ad nekem, bensőm még éjjel is oktat engem. 8 Az ÚRra nézek szüntelen; nem rendülök meg, mert a jobbom felől van. 9 Ezért örül a szívem, és vigad a lelkem, testem is biztonságban lakik. 10 Mert nem hagyod lelkemet a sírba jutni, nem engeded, hogy szented rothadást lásson. 11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, nálad teljes az öröm, jobbodon örök gyönyörűség van." 16. Zsoltár
Tegyük fel őszintén a kérdést - nem kegyeskedve, hanem igazán. Mi okoz nekem leginkább örömet? Hogyan gondolkodom? A zsoltáros azt mondja, hogy az Úrral való együttjárás a lényeg (2. v.), a testvérekkel való együttlét az, ami leginkább felderíti (3. v.).
