Valódi remény a próbák között

"1 Dávid imádsága.] Hallgasd meg, URam, az igazságot, vedd észre kiáltásomat! Figyelj imádságomra, amely nem csalárd ajakról ered. 2 Tőled jöjjön ítéletem, szemed tekintsen az igazságra. 3 Megvizsgáltad a szívemet, meglátogattál éjjel. Ha próbára teszel, nem találsz bennem semmi rosszat; elhatároztam, hogy nem vétkezem a számmal. 4 Bármit tettek is az emberek, én ajkad igéjére figyelve őrizkedtem az erőszakosok ösvényeitől. 5 Lépéseim a te ösvényeidhez igazodtak, nem ingadozott a lábam. 6 Hívtalak, mert te felelhetsz nekem, Istenem! Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet! 7 Mutasd meg csodálatosan kegyelmedet, te, aki jobboddal megszabadítod támadóiktól a benned bízókat! 8 Őrizz, mint a szemed fényét, szárnyad árnyékába rejts el engem 9 a gonoszok elől, akik el akarnak pusztítani; halálos ellenségeim elől, akik körülvesznek engem. 10 Megkövéredett szívüket bezárták, szájuk kevélyen szól. 11 Körülvettek most, bármerre lépünk; szemüket ránk szegezik, hogy földre terítsenek. 12 Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra vágyik, vagy mint az oroszlánkölyök a rejtekhelyén. 13 Kelj fel, ó, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le, fegyvereddel mentsd meg életemet a gonosztól! 14 Szabadíts meg kezeddel, ó, URam, az emberektől, a világ embereitől, akiknek osztályrészük ez életben van! Megtöltötted hasukat javaiddal, bővelkednek fiakkal, ami pedig megmarad utánuk, azt gyermekeikre hagyják! 15 Én pedig meglátom arcodat igazságban, arcod látása megelégít, amikor fölébredek." 17. Zsoltár

Dávid zsoltárában Isten több olyan tulajdonságára is rámutat, ami számunkra is reménykeltő lehet, ha a környezetünkben a világ emberei oktalanul gyötörnek bennünket, pedig a csendességeink a helyén vannak, a figyelmünk Istenre irányul, és hitből járunk. Ebben az esetben elkeseredhetünk, de Dávid Isten tulajdonságaira építve a megelégedéshez jut el a Zsoltár végén. Ezekből a tulajdonságokból, mint hitünk építő elemeiből mutatok be hármat, és azt, hogy miért tekint ránk így az Úr.

Mi a legnagyobb jó?

"1 [Dávid bizonyságtétele.] Tarts meg engem, Istenem, mert benned bízom! 2 Ezt mondom az ÚRnak: Az én URam vagy, nálad nagyobb jó nincs számomra. 3 A szentekben, akik e földön vannak, és a felségesekben van minden gyönyörűségem. 4 Megsokasodnak fájdalmai azoknak, akik más isten után sietnek, de én nem áldozom nekik véresáldozatot, és nevüket sem veszem ajkamra. 5 Az ÚR az én osztályrészem és poharam; te tartod kezedben sorsomat. 6 Az én részem kies helyre esett, valóban szép örökség jutott nekem. 7 Áldom az URat, aki tanácsot ad nekem, bensőm még éjjel is oktat engem. 8 Az ÚRra nézek szüntelen; nem rendülök meg, mert a jobbom felől van. 9 Ezért örül a szívem, és vigad a lelkem, testem is biztonságban lakik. 10 Mert nem hagyod lelkemet a sírba jutni, nem engeded, hogy szented rothadást lásson. 11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, nálad teljes az öröm, jobbodon örök gyönyörűség van." 16. Zsoltár

Tegyük fel őszintén a kérdést - nem kegyeskedve, hanem igazán. Mi okoz nekem leginkább örömet? Hogyan gondolkodom? A zsoltáros azt mondja, hogy az Úrral való együttjárás a lényeg (2. v.), a testvérekkel való együttlét az, ami leginkább felderíti (3. v.). 

Munkahelyi bizonyságtétel

"Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, aki álomba merül az aratás idején, az szégyellni való fiú." Példabeszédek 10,5

Beszélgettünk erről az Igéről nagylányommal, és megértettem valamit: ez az Ige többről szól, mint a gyermeki szorgalom. Mi, felnőttek, is az igyekezetünk alapján lehetünk megítélve a munkahelyünkön: jó úton jársz, ha tevékeny vagy, de szálka a főnök vagy a kollégák szemében, ha lusta. Különösen fontos ez azért, mert keresztyénként, mi nem csupán magunkat képviseljük.