Hirdessük együtt Isten csodatételeit!

"1 [A karmesternek: „A fiú halála” dallamára. Dávid zsoltára.]
2 Dicsérlek, URam, teljes szívemből, hirdetem minden csodatettedet.
3 Örülök és örvendezek tebenned, zengem nevedet, ó, Magasságos!
4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak és elvesztek színed előtt.
5 Mert véghezvitted ítéletemet és ügyemet, trónodra ültél, mint igaz bíró.
6 Megdorgáltad a népeket, elveszítetted a gonoszt, örökre eltörölted nevüket.
7 Megsemmisült az ellenség, örökre rommá lettek a városok, amelyeket kiszaggattál, még az emlékük is kiveszett." 9. Zsoltár 1-7

Kedves Blogolvasók!

Lassan vége az évnek (már a facebook is évösszegző kis videót dobott ki nekem bejelentkezésnél), és érdemes egy kicsit megállni, elgondolkodni, visszatekinteni. Dávid is ezt teszi, és örül az Úrban Zsoltárában.

Csodáljuk!

1    "[A karmesternek:] [a „Szőlőtaposók” dallamára. Dávid zsoltára.]
2    URunk, Istenünk, mily felséges a neved az egész földön, az egekre helyezted dicsőségedet!
3    A csecsemők és csecsszopók szája által erősíted meg hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.
4    Mikor látom az eget, ujjaid munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket elrendeztél,
5    azt mondom: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, és az ember fia, hogy gondod van rá?
6    Hiszen csak kevéssel tetted kisebbé Istennél, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt!
7    Úrrá tetted őt kezed munkáin, mindent a lába alá vetettél:
8    juhokat és mindenféle jószágot, sőt még a mezei vadakat is,
9    az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár.
10  URunk, Istenünk, mily felséges a neved az egész földön!" 8. Zsoltár

Álljunk meg néha egy kicsit. De ne azért, hogy magunk felé forduljunk, hanem, hogy Isten felé. Lássuk meg őt a teremtett világban, az Ő alkotásaiban, és csodáljuk az Úr kegyelmét mindezekben!

Hűség

"Miután tehát az Isten jobbjára felemeltetett, és megkapta az Atyától megígért Szentlelket, kitöltötte azt, amint most látjátok és halljátok is." Apostolok cselekedetei 2,33

"Ha hitetlenkedünk, ő hű marad, ő magát meg nem tagadhatja." 2 Timóteus 2,13

Miért is mutatnék másra, mint Jézusra? Aki hűséges, mindenkor. Nagy reménységünk és vigaszunk és támaszunk és oltalmunk ez. 

Az Úr megállíthatatlan

''Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak. Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.'' Róma 8, 28-30

Elhív, és nem tudjuk elszúrni. Pedig, higgyétek el, megpróbáljuk elszúrni, magunktól bizony ki is esnénk a kegyelemből. Ezért jó, hogy Isten mindvégig, mindvégig Krisztusra tekint. Ez a mi nagy szerencsénk. Ez a kegyelem.

Elrendelte, és el is hív. Isten szuverén az irgalmában is. Szuverén, tehát tőlünk független. Az elhívott ember szükségszerűen megtér. Ha akarja, ha nem akarja. És az Ige alapján azt mondhatom, hogy magától senki nem akarja.

Nincs, aki keresse Istent, nincs aki megértse Őt (Róma 3,10-12). Olyan, hogy kereső, mármint az Istent kereső, nincs. Magunktól nincs, Isten munkálja ki bennünk a növekedést, a felé fordulást, mindent (1 Kor 3,6). Hogy senki se dicsekedjék (Fil 2,8-9). Ő nyitja fel a szemeinket a bűnre, Ő bocsát meg, Ő hív el. Valójában, akármennyire is szeretnénk főszereplők lenni, a Mindenható a főszereplő. És az nekünk nagyon is jó.

Doxológia?

Kedves Blogolvasók!

Ajánlom figyelmetekbe Shai Linne kis fejtágítását, hogy mit is jelent dicsőíteni, hogyan is érdemes ezt csinálni: https://www.youtube.com/watch?v=QbrTK5c7s9c
Jó készülődést az ünnepekre!

A család

''Ha pedig valaki az övéinek és főleg házanépének nem viseli gondját, az megtagadta a hitet, és rosszabb a hitetlennél.'' 1 Timóteus 5,8

Gondoltam majd írok egy kedves kis bejegyzést, hogy foglalkozzunk a családjainkkal, a vér szerintiekkel is, ha már itt van a karácsony. Teszek bele egy verset, írok pár szép sort, ahogy azt kell. Erre megnézem ezt az igeverset, tudtam, hogy ez a vér szerinti családdal, hozzátartozókkal foglalkozik, és itt az Ige, és megint kőkeményen fogalmaz. Két sorra korábban azt olvassuk, hogy aki kicsapongó életet él, az már élve meghalt (1 Timóteus 5,6). Itt meg azt, hogy aki nem törődik a vér szerinti rokonaival rosszabb a hitetlennél. Felmerül a kérdés a kedves blogíróban: figyelek-e én eléggé a családomra? És te? 

Hogyan mondjam el?

''Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha teljes hitem van is, úgy, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen bennem, semmi vagyok.'' 1 Kor 13,1-2

Az ember egyre olvassa a Bibliát, jár gyülekezetbe, olvas egyéb keresztyén irodalmat is, és egyre több mindenről lesz saját véleménye. El tudja mondani, de nemcsak úgy, hanem bibliai Igékkel alátámasztva, hogy miért van helye a pedestrinációnak, hogy most akkor gyerekkeresztség vagy nem, kik a szentek, kik nem szentek, stb. Tudunk, tudhatsz te is sok mindent. A kérdés, hogy mit kezdesz ezekkel az információkkal?