A képmutatásról és egyéb bűneinkről

''Vigyázzatok, kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert akkor nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál! Amikor tehát alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók szokták a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom nektek, elnyerték jutalmukat.

És amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik a zsinagógákban és az utcák szegletein állva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: elnyerték jutalmukat.

Amikor pedig böjtöltök, ne legyetek olyan komor ábrázatúak, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek a böjtölésüket. Bizony mondom nektek, elnyerték jutalmukat.'' Máté 6,1-2.5.16

Mindenkinek szüksége van szeretetre, neked is, nekem is, ez rendben is van. Kérdés, ugye, hogy mi van előbb: az emberek szeretete, vagy az Isten szeretete. Az sem jó, ha az előbbi üti az utóbbit, ahogy az sem, amikor megjátsszuk Isten szeretetének fontosságát az emberek szeretetéért.

Miért hangsúlyozta a képmutatást a hegyi beszédben Krisztus? Merthogy, akkoriban ez volt a divat. Minél inkább vallásos valaki, annál jobb embernek tartották a többiek. A külsőségek. A farizeusoknak  az volt a fontos, hogy elöl üljenek a zsinagógákban, hogy a nép előre köszönjön nekik, hogy magukat felékesítsék. Azzal, hogy másokat ezzel a tényleges Istennel való kapcsolattól távolítottak el, nem számított.

''Óóó, nálunk ilyen már nincs, hiszen most egyáltalán nem menő vallásosnak lenni. Mindenki furán nézne rád, ha imádkoznál az utcán, vagy nagy látványos böjtöket tartanál.'' Igen, de attól még, hogy nem vagy képmutató, Istent sem követed. Nem az a lényeg, hogy most megjátszod magad vagy nem, hanem, hogy Istennel jársz-e vagy nem. 

Mennyivel jobb a mostani vallásos élet? Merthogy most már azt lehet mondani, hogy ez sincs-még képmutatás se. Nem adakozunk a szegényeknek, nem imádkozunk, nem mondunk le dolgokról Isten dicsőségére. Elfogyasztjuk a szokásos vasárnapi Istentiszteletet, meg maximum elmegyünk egy-egy ifjúsági vagy felnőtt Bibliaórára, és ennyi. Jobbak vagyunk a képmutatóknál? A világiasság és a vallásoskodás ugyanolyan szégyenletes. (Lásd a gazdag ember példázatát (Lk 12), aki nem gondolt Istennel és a farizeusokat, akik szintén nem)

Közönyösek vagyunk, hat ránk a világ közönye, és mi magunk is hajlamosak vagyunk rá. Dolgozunk, élünk, fogyasztunk, meghalunk. Hol van a tűz emberek? A hitéletünkben ugorjuk a képmutató részt, és legyünk ténylegesen odaszánt életű keresztyének! Szolgáljunk! Te szolgálsz valahol? Imádkozzunk! Imádkoztál ma már? Adakozzunk! Adakoztál már a héten? Tagadjuk meg a bűnös önmagunkat! Lemondtál már valamiről a héten Isten dicsőségére (ami lehet, egy jó pletyka elmondása, a haragod, vagy épp testi vágyaid megélése, egy gyengébb társad jó leszidása)?

Azt mondta egy amerikai, de kínai származású prédikátor, Francis Chan, hogy az amerikai egyházban nem érzi azt a megállíthatatlanságot, ami jellemezte a cselekedetek könyvebeli első egyházakat. Sokkal jobbat, innen, ahol én most vagyok, a magyar egyházakról se lehet épp elmondani. Túl jól élünk. Langyos víz. ''A laodiceai gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: tudom a te dolgaidat, hogy sem hideg nem vagy, sem forró. Bárcsak hideg volnál vagy forró! Így, mivel langyos vagy, sem hideg, sem forró, kiköplek a számból.'' Jelenések 3,14-16. Én nem akarnék langyos lenni. De képmutató sem.

Én ezzel egy hitben megújuló, élő, és minden nap megélt Isten-kapcsolattal megáldott boldog új évet szeretnék kívánni minden kedves blogolvasómnak! Isten Áldjon titeket 2015-ben is! :)