''Igaz vagy, Uram, hogyha perelek is veled. Éppen ezért hadd beszéljek veled peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért boldogul minden hűtlenkedő?Elülteted őket, meg is gyökereznek, fölnövekednek, gyümölcsöt is teremnek. Közel vagy a szájukhoz, de a szívüktől távol! Te ismersz engem, URam! Látsz engem, és megvizsgáltad, hogy milyen irántad a szívem. Válaszd külön őket, mint a mészárszékre való juhokat, és készítsd el őket a levágás napjára! Meddig gyászol a föld, és meddig szárad minden fű a mezőn? A rajta lakók gonoszsága miatt pusztul el állat és madár, mert azt gondolják: Nem látja meg a mi végünket!
Ha gyalogosokkal futsz, és kifárasztanak téged, hogyan versenyezhetnél lovakkal? Ha csak békés földön vagy biztonságban, ugyan mit teszel majd a Jordán sűrűjében?'' Jeremiás 12,1-5
Látjuk a gondokat, és azt mondhatjuk: ''Ennél nagyobb gáz már nem lesz.'' De, lehet. Ennél, mondja itt az Igéjében az Úr, drága Jeremiás, csak nagyobb gáz lesz. Látom, hogy nagyon nehéz most neked, még a saját családodban sem bízhatsz (6. vers), de mégis nincs mese, ez még keményebb lesz. A Seregek Ura nem árul zsákbamacskát. Lehet, hogy nem lesz könnyebb neked sem, kedves Jeremiás, aki olvasod ezt a bejegyzést.
Jeremiás a síró próféta. Drága Jeremiás. Senki nem törődött Isten Igéjével, nem érdekelte őket, neki mégis mondania kellett, és mondta is. Baromi nehéz volt neki. Jött az ítélet, de nem hallgattak a szavára. Ment az üres vallásoskodás, nem foglalkoztak azzal, hogy a szívet igazán körülmetéljék, hogy a bűneiket megbánják. És a próféta elmondta a Mindenhatónak, hogy Uram, hogy a francba élhetnek jól ezek az emberek, hát nem törődnek veled! Hát te látod az én szívemet drága Istenem! És erre az Úr azt mondja, hogy még nehezebb lesz. Azért ez a mi életünkben is megfontolandó lehet.
Ne a hullámokra nézzünk, mert azok mindig hatalmasak. Csak Krisztusra. Akkor nem veszítjük el a reményt a legnehezebb, a legsötétebb helyzetben sem. Mert a nehézségek, nem, Nem, NEM Isten kegyelmének elvesztését jelentik, sokkal inkább annak a megmutatkozását. ''Mert ez volt méltó ahhoz, akiért van a mindenség, és aki által lett a mindenség, hogy üdvösségük fejedelmét, aki sok fiat vezet dicsőségre, szenvedések által tegye tökéletessé.'' Zsidókhoz írt levél 2,10. Krisztus tehát szenvedett. És mint tudjuk, egy tanítvány sem jobb a mesterénél (Mt 10,24), így sok másra mi sem számíthatunk. De hát már az önmagában nem baromi király, hogy tanítványok vagyunk? Fiak, akiket fegyelmez az atya, akit szeretve terel? Hát de az.
Egy nehézséget viszont sosem kell elszenvednünk. Minket nem fog elhagyni úgy az Atya, ahogy a Megváltót a kereszten. Mi velünk mindig ott lesz. Ahogy ígérte Jeremiásnak a megtartást és a gondviselést, úgy élhetünk mi is abban. ''Te azért övezd föl derekadat, kelj föl, és mondd meg nekik mindazt, amit parancsolok neked. Ne riadj meg tőlük, különben én riasztalak meg téged előttük! Mert íme, megerősített várossá, vasoszloppá és ércbástyává teszlek ma téged az egész földdel szemben, Júda királyaival, fejedelmeivel, papjaival és a föld népével szemben. Viaskodni fognak ellened, de nem győznek le téged, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak – mondja az ÚR.'' (Jeremiás 1,17-19). Viaskodni fognak, de nem győznek, mert Ő velünk van, hogy megszabadítson. Halleluja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése