Igaz szó - gonosz szó

"1 [Dávid zsoltára.] URam, ki tartózkodhat sátradban, ki lakhat szent hegyeden?
2 Aki feddhetetlenül jár, igazságot cselekszik, és igazat szól szívében;
3 nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjának, és nem hoz gyalázatot rokonaira.
4 A semmirekellő utálatos a szemében, de az URat félőket tiszteli. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is.
5 Nem adja pénzét uzsorára, és nem fogad el vesztegetést az ártatlan rovására. Aki így cselekszik, nem rendül meg soha." 15. Zsoltár

Van egy parancsolat, a kilencedik: "Ne tanúskodj hamisan a felebarátod ellen!"(2 Mózes 20,16) Mi az hogy, hamis tanúzás? Például hamis tanúzás-e az, amikor az igazságot adjuk tovább egyik emberről a másiknak, tehát pletykálunk? "Hiszen ez az igazság!" Vagy hamis szó-e az, ha valaki azt mondja egy duci hölgyre szemtől szemben, hogy duci? Ezek igaznak tűnhetnek, de nem azok. Bűnök.

Kétszínűek

"[A karmesternek: mély hangra. Dávid zsoltára.]

2 Segíts, URam, mert elfogyott a kegyes, eltűntek a hívek az emberek fiai közül!

3 Hamisan szól egyik a másikhoz, hízelgő ajakkal, kétszínűen beszélnek.

4 Irtson ki az ÚR minden hízelgő ajkat, minden nyelvet, amely nagyokat mond.

5 Mert azt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkunk velünk van: ki lehetne úrrá rajtunk?

6 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt bizony fölkelek – így szól az ÚR –, védelmembe veszem azt, aki arra vágyik.

7 Az ÚR szavai tiszta beszédek, mint a földbe vájt kohóban megolvasztott ezüst, amelyet hétszer tisztítanak.

8 URam, tarts meg minket, és őrizz meg minket e nemzedéktől fogva mindenkor,

9 még ha gonoszok járnak is körös-körül, és az alávalóságot fölmagasztalják az emberek között!"

12. Zsoltár

Mókás, érdekes és elgondolkodtató, hogy pont ez az Ige esett a mai napra, a választások napjára. Tényleg mindenki kétszínű és csak a saját érdekei szerint beszél? Mindenki hazudik?

Melyik oldalon állsz?

"1. URam, miért állsz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

2. A gonoszok kevélyen üldözik a szegényt; essenek saját cselük csapdájába, amelyet koholtak.

3. Dicsekszik lelke kívánságával a gonosz, áldja a fösvényt, és átkot mond az ÚRra.

4. Gőgös megvetéssel nem keresi: Nincs Isten – ez minden gondolata.

5. Útjai mindig szerencsések, távolinak tűnnek neki ítéleteid, minden ellenségét lekicsinyli.

6. Azt mondja szívében: Semmi sem rendít meg, soha nem jutok bajba.

7. Szája tele átkozódással, csalárdsággal és erőszakkal; nyelve alatt hamisság és álnokság van.

8. Utcák zugában lapul, titkon megöli az ártatlant, szeme a gyámoltalant lesi.

9. Leselkedik rejtekhelyén, leselkedik, mint az oroszlán a fedezékben, hogy elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja.

10. Összetöri, letiporja a gyámoltalanokat, akik elesnek erejétől.

11. Azt mondja szívében: Elfelejtett az Isten, elrejtette arcát, nem is lát meg soha!

12. Kelj föl, ÚR Isten, emeld föl kezedet, ne feledkezz el a szegényekről!

13. Miért vetheti meg Istent a gonosz? Miért mondhatja szívében: Nem lesz számonkérés?

14. Pedig te látod a bajt, és észreveszed a fájdalmat, hogy kézbe vedd. Rád hagyja magát a gyámoltalan, az árvának is te vagy segítsége.

15. Törd össze a gonosz karját, és kérd számon a bűnösön gonoszságát, egy se maradjon!

16. Király az ÚR mindörökké; a népek kivesznek földjéről.

17. A szegények kívánságát meghallgatod, ó, URam. Megerősíted szívüket, füled figyel rájuk,

18. hogy igazságot szolgáltass az árvának és nyomorultnak, hogy földi ember többé ne rettentsen meg másokat." 10. Zsoltár

A gonosz, akinek minden gondolata az, hogy nincs Isten (4.vers)- furcsa, hiszen ki gondolkodik így? Viszont, ha megnézed a körülötted élőket, meglátod, hogy mennyire így van a legtöbb ember.

Ki az ártatlan?

"1 [A karmesternek: „A fiú halála” dallamára. Dávid zsoltára.]

2 Dicsérlek, URam, teljes szívemből, hirdetem minden csodatettedet.

3 Örülök és örvendezek tebenned, zengem nevedet, ó, Magasságos!

4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak és elvesztek színed előtt.

5 Mert véghezvitted ítéletemet és ügyemet, trónodra ültél, mint igaz bíró.

6 Megdorgáltad a népeket, elveszítetted a gonoszt, örökre eltörölted nevüket.

7 Megsemmisült az ellenség, örökre rommá lettek a városok, amelyeket kiszaggattál, még az emlékük is kiveszett.

8 Az ÚR örökké trónján ül, ítéletre állította fel székét.

9 Igazságosan ítéli meg a világot, méltányosan törvénykezik a népek fölött.

10 Az ÚR a nyomorultak kővára, erősség a szükség idején.

11Azért benned bíznak, akik ismerik nevedet, mert nem hagyod el azokat, URam, akik keresnek téged.

12 Énekeljetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik; hirdessétek fenséges tetteit a népek között!

13 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik róla, nem feledkezik el a szegények jajkiáltásáról." 9. Zsoltár, 1-13

Maradjunk még egy kicsit a 9. Zsoltárnál! Több érdekes témát vet fel az Ige, és az egyik ilyen az ártatlanság kérdése. Dávid ártatlan volt, így jogosan örült Isten ítéletének megjelenésének. De velünk mi a helyzet?