2018. március 4., vasárnap

Józanság

"1 [A karmesternek: Dávidé.] Az ÚRban bízom. Hogy mondhatjátok lelkemnek: Menekülj a hegyre, mint a madár!
2 Mert íme, a gonoszok feszítik már az íjat, ráillesztették nyilukat a húrra, hogy a sötétből az igaz szívűekre lövöldözzenek.
3 Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz?
4 Az ÚR ott van szent templomában; az ÚR trónja a mennyben van. Szeme látja, szemöldöke megvizsgálja az emberek fiait.
5 Az ÚR megvizsgálja az igazat és a gonoszt, gyűlöli a lelke az álnokság kedvelőjét.
6 Hálót hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az osztályrészük!
7 Mert az ÚR igaz. Szereti az igazságot, az igazak meglátják az arcát." 11. Zsoltár

A zsoltáros szorongatott helyzetében is nyugodt marad. Tudjuk az Igéből, hogy Isten elé tárta ki szívét, gondjait, és Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, megőrizte szívét és gondolatait az Úrban (Fil 4,6-7).