"[A karmesternek: húros hangszerre.] [Dávid zsoltára.]
Hallgass meg, ha kiáltok, igazságomnak Istene! Szorultságomból tágas térre vittél engem. Könyörülj rajtam, és halld meg imádságomat! Emberek fiai! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek a hiábavalóságot, és meddig keresitek a hazugságot? [Szela] Tudjátok meg, hogy az ÚR kiválasztotta magának a kegyest, és meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok! Ha haragudtok is, ne vétkezzetek; beszéljetek a szívetekkel az ágyatokban, és csillapodjatok![Szela] Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az ÚRban! Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel ránk arcod világosságát, ó, URam! Nagyobb örömöt adsz így szívembe azokénál, mint amikor sok a búzájuk és boruk. Békességben fekszem le, és el is alszom, mert egyedül te adod meg nekem, URam, hogy biztonságban lakjam." 4. Zsoltár (kiemelt rész: 5-9.)
Milyen egyszerű itt az üzenet. Bízzatok az Úrban. Egyszerű kimondani, de megcsinálni... Lehetetlen. Emberileg.
