"1 Dávid imádsága.] Hallgasd meg, URam, az igazságot, vedd észre kiáltásomat! Figyelj imádságomra, amely nem csalárd ajakról ered. 2 Tőled jöjjön ítéletem, szemed tekintsen az igazságra. 3 Megvizsgáltad a szívemet, meglátogattál éjjel. Ha próbára teszel, nem találsz bennem semmi rosszat; elhatároztam, hogy nem vétkezem a számmal. 4 Bármit tettek is az emberek, én ajkad igéjére figyelve őrizkedtem az erőszakosok ösvényeitől. 5 Lépéseim a te ösvényeidhez igazodtak, nem ingadozott a lábam. 6 Hívtalak, mert te felelhetsz nekem, Istenem! Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet! 7 Mutasd meg csodálatosan kegyelmedet, te, aki jobboddal megszabadítod támadóiktól a benned bízókat! 8 Őrizz, mint a szemed fényét, szárnyad árnyékába rejts el engem 9 a gonoszok elől, akik el akarnak pusztítani; halálos ellenségeim elől, akik körülvesznek engem. 10 Megkövéredett szívüket bezárták, szájuk kevélyen szól. 11 Körülvettek most, bármerre lépünk; szemüket ránk szegezik, hogy földre terítsenek. 12 Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra vágyik, vagy mint az oroszlánkölyök a rejtekhelyén. 13 Kelj fel, ó, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le, fegyvereddel mentsd meg életemet a gonosztól! 14 Szabadíts meg kezeddel, ó, URam, az emberektől, a világ embereitől, akiknek osztályrészük ez életben van! Megtöltötted hasukat javaiddal, bővelkednek fiakkal, ami pedig megmarad utánuk, azt gyermekeikre hagyják! 15 Én pedig meglátom arcodat igazságban, arcod látása megelégít, amikor fölébredek." 17. Zsoltár
Dávid zsoltárában Isten több olyan tulajdonságára is rámutat, ami számunkra is reménykeltő lehet, ha a környezetünkben a világ emberei oktalanul gyötörnek bennünket, pedig a csendességeink a helyén vannak, a figyelmünk Istenre irányul, és hitből járunk. Ebben az esetben elkeseredhetünk, de Dávid Isten tulajdonságaira építve a megelégedéshez jut el a Zsoltár végén. Ezekből a tulajdonságokból, mint hitünk építő elemeiből mutatok be hármat, és azt, hogy miért tekint ránk így az Úr.