A bizonyságtétel és a szeretet

''Amikor majd zsinagógákba hurcolnak, felsőbbségek és hatóságok elé állítanak benneteket, ne aggodalmaskodjatok, hogy miként védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.'' Lukács 12, 11-12

''Mert tudom, hogy ez nekem üdvösségemre lesz a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által, az én esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben nem vallok szégyent, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben akár az életem, akár a halálom által.'' Pál Filippibeliekhez írt levele 1, 19-20

Az Úr ad szavakat a szánkba, csak mondjuk ki azokat. Ne féljünk a bizonyságtételtől, hiszen Isten minden elkészít az övéinek. Simán érezhetünk egy osztálytermet vagy a munkaközösséget is vallató zsinagógának, és már előre rettegünk, hogy ''én biztos képtelen vagyok bármit is mondani.'' Tegyük ezt is le az Úr elé.

Annyira jó Pál. Nagyon jó minta ő az Úrra tekintésben, neki nem az számít él-e, hal-e, hanem hogy dicsőítessék a Mindenható. Nem a körülményekre tekint. Ne tekintsünk mi sem arra. Ne beszéljünk máshogy, ne fogjuk vissza keresztyén mivoltunkat világi közösségben. 

Csináljuk. Ne azon agyaljunk, hogy mit szól más, hanem hogy mivel dicsőítjük meg azt, aki minket kiválasztott, elhívott, megőriz, és megdicsőít. Felejtsük el a világot, hiszen elmúlik minden, de az Úr szava megmarad mindörökké. 

De mégis azt mondom beszéljünk máshogy. Ne használjunk olyan erősen kánaáni nyelvet, tehát úgy fejezzük ki magunkat, hogy a nem mindennap Bibliát olvasó ember is megértse, mégis mondjuk el embertársainknak minél érthetőbben, hogy mi van bennünk, ha például az Ige alapján hozunk döntéseket, miért hozzuk úgy, mi motivál bennünket. Egy vita során használjuk a Bibliát, mint vonatkozási pontot, és ragaszkodjunk hozzá értelem szerűen. 

Tuti, hogy furán fognak nézni ránk néhányan. Ez van. De mit mond a Lukács 12-ben Krisztus: ''Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt''. De az Ige hallásból van, hirdessük hát, úgy hogy egy vesszőt sem veszünk el belőle, úgy hogy mindenkor a Teremtőre tekintünk, úgy hogy vele járunk, és benne bízunk.

Valamiről megint írnom kell, mert ez van az egésznek a mélyén. A szeretet.

A szeretet egyrészt Isten felé. Szeretem Krisztust, szeretném Őt dicsőíteni, és a vele való járás útja az, hogy hirdetem az Ő nevét. Ezért beszélek róla, ezért viszem oda az emberek is hozzá, hiszen hova máshova mehetnék, Jézusnál van az örök élet beszéde. Vele van tele a szívem, Őt dicsőítem, hiszen nincs ennél csodálatosabb. ''Jézus pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat.'' Máté 22,37-38
A másik, hogy szeretem embertársaimat. Pál is erről beszél az Igéjében, a Filippi 1-ben, hogy jobb lenne nekem az Úrral, de lehet, hogy maradnom kell itt a Földön miattatok. Így maradok, másokért. Odaszánás. Odaszánás, hogyha az életem múlik rajta, akkor is bizonyságot teszek Isten nevéről. Ez a radikális keresztyénség, ez a mindent elsöprő szeretet, ez a Szentlélek munkája bennünk. ''Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint magadat.'' Máté 22,39

''E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.'' Máté 22,40 Mit is mondhatnék? Szeressünk!