''Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet'' Jób 29,3
Vers, nem az enyém, de a szívemből szól. Nincs tele nagy képekkel, de egyszerűen szép. Nem akar túl nagyot mondani, mégis az Igazságot mondja, aminél nincs csodálatosabb.
''Csodák csodája, ím elmondhatom,
Hogy átestem ennyi sok bajon,
Áldott legyen a keggyel teli kéz,
Mely elhárított rólam annyi vészt.
Ördög, pokol, bűn, éj fenyegetett,
Miközben jártam e mélységeket;
Ösvényemen csapda és tőr feküdt,
Balgáknak, mint én, vetve mindenütt.
És hogy mindezt mégis elkerültem:
Ó, Úr Jézus, tiéd minden érdem!'' John Bunyan: A zarándok útja című örök klasszikusból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése