A kényelem halála

''Azért mindent eltűrök a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.'' II Timóteus 2, 10-11

Magunkért sem vagyunk hajlandók szenvedni, nemhogy másokért. Lusta, zsíros-szívű világunkban nem nagyon teszünk semmit a másik emberért. Magunkért, igen, a kényelmünkért. Másokért küzdeni, szenvedni, láncokat viselni? Hát mennyire elképzelhetetlen ez ebben a mindenféle képernyőt bámuló korban?

Nagyon egyszerű, és konkrét: nem szólalok meg. Néha egyszerűen csöndben kellene ülni, és nem megszólalni. Gondolkodni: árthatok-e a szavaimmal, vagy nem? Épít vagy nem épít?

Ne hidd el a hazugságokat: 

''Benned volt, ki kellett mondani.''- Dehogy kellett. 

''Nem volt kedved odamenni, megértem. Egyáltalán nem gond.'' - De az.
''Valósítsd meg Önmagad!''  - Dehogy is! Építsd Isten Országát!

Kicsit más, de ide kapcsolódik: tudjátok mit gyűlölök legjobban: a közönyt. Nem a gyűlölet a legrosszabb, a közöny. Hidegen hagysz. Le vagy tojva. Mikor a gyülekezet az igehirdetés után egy szó nélkül áramlik ki a templomból. Nem hiszem el. Elvileg ezek az emberek a testvéreim, apáim, anyáim, ezek a szálak Krisztusban szorosabbak, mint a családi vér szerinti kapcsolatok. Hát akkor hogy létezhet ilyen iszonyú hidegség? Mindig kényelmesebb a másikra várni. Nem látják sokan, mekkora károkat okoznak ezzel.

És nem hisznek. Nem hisznek. Érdemes szenvedni másokért. Krisztus is így tett. Ő meghalt, és feltámadt. Mi is szenvedünk másokért, tanítványként, mi is Krisztussal az Atyához kerülünk, mint az Ő népe, családja.

És akkor kérlek benneteket, viselkedjünk már egy kicsit tényleg családként. Mármint szeretetteljes, jó családként. Tudom, hogy az idősökhöz odamenni nyűg, de ez a szenvedés, hogy odamész, megkérdezed, hogy van, egyrészt iszonyatosan édes lesz, mikor megteszed, másrészt Krisztusra mutatva viseled a kereszted. Építsük, építsük, építsük a gyülekezeteinket!

''Kit érdekel mások problémája, örülök, hogy van néhány barátom ott, velük vagyok csak. Kit érdekelnek a többiek?'' Ez minden, csak nem Keresztyén. Ez a világban jó, a gyülekezetekben nagyon-nagyon nem jó. Romboló. 

Isten választott népe kortól, nemtől, anyagi helyzettől, kultúrától független. Tőrjük át ezeket a határokat, és  ne úgy, hogy álmodozunk, és azt gondoljuk, hogy majd én ha bejön egy kedves fekete bőrű fiatal a templomba, akkor majd biztos szívesen elbeszélgetek vele, hanem a mellettünk ölő ráncos öreg nénit ismerjük meg. Tudod: közelebbi kapcsolat, mint a saját vér szerinti családoddal. Nincs kedved vele beszélgetni? Krisztust is megkísértette, hogy ne járjon a helyes úton, mégis mindig hű maradt. Meghalt értünk. Mi a másikat 10 percig se tudjuk sokszor meghallgatni.

Mutassunk rá, járjunk a templomainkban, imaházainkban is Krisztussal, és felejtsük otthon a kőszívünket. Ne dőljünk hátra, hanem szolgáljunk kedves szavakkal, szeretettel, hallgatással, imával. Egymásért. Hogy közelebb kerüljenek az Úrhoz. Isten dicsőségéért. Ámen