Elhívás-döntés

''Ezután pedig kiment, és látott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült, és azt mondta neki: Kövess engem! Az pedig felkelt, és mindent otthagyva követte őt.'' Lukács 5, 27-28

Kemény beszéd lesz ez is, de az Ige áll. Nem mondhatok mást. Nem mi döntünk, nem mi hívjuk be Istent az életünkbe, hanem Isten dönt az Ő eleve elrendelt tanácsvégzése szerint (Efézus 1, 9-10), Isten hív el bennünket. A Bibliában nem mi, hanem Szentháromság Isten a főszereplő, így azt látom, hogy a megtérésünkben és a bizonyságtételünkben is nem nekünk, hanem a Mindenhatónak kell a főszerelőnek lenni.

Kimunkálhatja ezt az Úr, és Igen hozhatunk tényleges odaszánt döntést Isten mellett, de ez nem tőlünk van. Ha ez csupán emberi döntés lenne, akkor ideig-óráig hajtana minket, aztán visszatérnénk saját okádásunkba. Isten ha elhív, akkor képes vagy őt felvállalni, képes vagy a világgal szembejárni, képes vagy vele élni. De ezt a Szentlélek munkálja ki bennünk. 

Nem az van az Igében írva, hogy Jézus elhívta Lévit, aki aztán döntött mellette, és követte őt. Nem azt olvassuk a többi tanítványnál sem, hogy Krisztus hívására milyen fontos volt, hogy ők mit válaszolnak. Isten elhív, és te mész. Ez ellenállhatatlan. Mint Jeremiásnál, aki nem akart szólni, ''Ezért azt gondoltam: Nem emlékezem róla, és nem szólok többé az ő nevében. De mintha égő tűz volna szívemben, a csontjaimba rekesztve; erőlködöm, hogy elviseljem, de nem tehetem.''(Jeremiás 20,9) Ha nem érezzük a saját ellenállásunkat, hanem tudatosan vele járunk, az is Isten csodálatos szívfordító erejének köszönhető. Dicsőség neki ezért is.

Sok minden benne van most, amit írtam.  A teljes romlottság (Total depravity), az ellenállhatatlan kegyelem (Irresistible grace) és kicsit a szentek állhatatossága (Perseverance of the saints) is. Ha ehhez még hozzátesszük a feltétel nélküli kiválasztást (Unconditional Election) és a korlátozott engesztelést (Limited atonement), akkor a kálvinizmus öt pontjáig jutunk. (Ha megfelelő sorrendbe rakjuk őket akkor a TULIP mozaikszóhoz jutunk, ezt szokás a kálvinizmus tulipánjának is nevezni.) 

Az Ige alapján azt látom, hogy ez a tiszta tanítás, még ha ezzel sokszor a mi értelmünk, gondolkodásunk nem ért egyet. Mert akkor hol a felelősség a döntés kapcsán, meg miért jogos azt kérni, hogy járjunk az Úrral? Mégis igazságos, Ádám óta az, és a felelősség a miénk. Mert nem a mi gondolkodásunk a mérce, hanem az Ige. ami azt mondja, hogy ''Szentek legyetek, mert én az ÚR, a ti Istenetek szent vagyok.''(3Móz 19,2b)

A másik, és szintén csodálatos dolog, az az Igében benne rejlő szabadság.  És nem is azért jársz Isten útján, nem azért hirdeted az Evangéliumot, mert neked van esélyed elveszíteni az üdvösségedet, tehát félelemből, hanem a szeretet kettős parancsolata szerint, örömmel, békességgel. Az Úrral való szeretetkapcsolat alapja nem a te, hanem az Ő szeretete irántad, irántam, irántunk. Mely abban nyilvánult meg, hogy elküldte fiát, és hogy ''Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,és hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint'' (1 Kor 15,3b-4). Kegyelem van, mely ellenállhatatlan, és ez csodálatos így.