Elmondam-e?

''Aki azért vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt.'' Máté evangéliuma 10,32-33

''De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.'' Zsidókhoz írt levél 10,39

Az előző bejegyzésben már szó volt a misszió, bizonyságtétel témaköréről, és ennek keretében azért érdemes alapvetően tisztázni, hogy egyáltalán mondjak-e bármit is. ''Megtértem, az emberek látják rajtam a változást, nem kell különösebben megszólalni. Aki megtér, az egyébként úgyis megtér ugyebár, ha rajtam keresztül, ha nem rajtam keresztül.'' 

Nézzük meg, hogy mit mond erről az Ige. 

''Én ezt megértem''-szokás ilyenkor mondani a gyülekezetekben, ''én sem tettem csomószor bizonyságot''. De erre azt mondja a Megváltó: ''Ha te sem vallasz meg, én sem vallak meg, ha te is szégyellsz, én is szégyellek.'' És akkor vége, csók. Ha Krisztus nem vesz maga mellé, ki fog melléd állni az ítéletnél?

És itt van ez a kettős dolog. Mikor nem szólalunk meg, nem Istennek akarunk engedelmeskedni, gyávák vagyunk, akkor a világot akarjuk megnyerni. A ''nem Isten'' van a középpontban, a hitetlenség vezet bennünket. Mi van azzal, aki az egész világot megnyeri? Hát semmi, a lelkében kárt vall. Ez nulla. Viszont mi van azzal, aki a hitet ragadja meg, elhiszi, hogy igen Isten lát, szeret, megbocsájtott Jézusért, a Mennyi Édesatyám Ő, kegyelmes és mindenható Isten, aki megsegít az emberek között, és sokkal hatalmasabb náluk? Ő a hit embere. A győzelemé.

Hiszem azt a Biblia alapján, hogy egy hívő ember előbb-utóbb bizonyságot fog tenni. Mert munkálkodik benne az Úr, a Lélek kimunkálja a megvallást. Ezt a saját életemben is megtapasztaltam, és mások életében is. 

Tegyük fel azt, hogy elmondod egy világi baráti körben, hogy például az alapján teszel meg valamit vagy nem, hogy az szolgálja-e Isten dicsőségét. Tuti hülyének néznek, lehet gúnyolnak, megvetnek, bántanak. De hát ez tök jó nem? Mert Krisztusért támadnak, ahogy Őt támadták, megvetnek, ahogy Őt megvetették, leköpnek, ahogy Őt köpték le. Igen, emberileg ez nagyon rossz, ja, de lelkileg Krisztussal még szorosabb kapcsolatban vagy. Nem ez itt a lényeg?

És ne feledjük a rengeteg biztatást. A Máté 10,26-31 tele van velük. Ne féljünk, mert Krisztussal vagyunk. Mert Isten mindent megmutat, és minden gonosz kis tett napvilágra kerül, és igazságot tesz. Ne féljünk, mert Isten mindent tud rólunk, és szeret bennünket. Ne féljünk mert nem tudnak téged tényleg, igazán, lényegesen bántani, a világ nem tudja elvenni az üdvösségedet. 

Isten viszont Ura mind testnek, mind léleknek. Őt féljük sokkal inkább.