Meddig látunk el?

''Mert nem Dávid ment fel a mennybe, hiszen ő maga mondja: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, amíg ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul.'' Apostolok Cselekedetei 2, 34-35

''Azt mondta az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély, honnan vennéd az élő vizet? Te talán nagyobb vagy atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat nekünk adta, és aki maga is ebből ivott, csakúgy, mint fiai és jószágai?'' János evangéliuma 4,11-12

Kálvinig? Lutherig? Vagy a saját családunkban levő nagyszerű őseinkig?

Nem hívő ember a lényeg, hanem akiről beszél, aki mutat. El tudunk veszni, dicsőíteni az embert, de ez annyira földi. Istené a dicsőség.

Krisztusról beszél a 110. Zsoltár, amelyet idéz Péter a pünkösdi beszédében az ApCsel 2-ben. Az ítélő, mindenható Krisztusról. ''Az ÚR van jobbodon; haragja napján összezúzza a királyokat. Ítéletet tart a nemzetek fölött, tele lesz a föld holttestekkel, összezúzza sok ország fejét.'' (110. Zsoltár, 5-6) ''Felment a mennybe, ül a mindenható Atyaisten jobbján, onnan jön el ítélni eleveneket és holtakat.'' (Hiszekegy) 

Érdemes továbblátni. Mert nem a hagyománytisztelet fog minket megtartani a Harag Napján, hanem hogy ismered-e Krisztust, Ő a te megváltód vagy sem. Vele jársz hittel vagy a világgal. 

Az ember ha megtér megérti, meglátja, hogy mi van a reformátusság hagyományai mögött. Megérti a régiek hitét, hogy miért így vagy úgy csináltak egy dolgot. De ezek a Krisztusi hit nélkül csak üres dolgok. Csak fekete énekeskönyv, palást, fehér falak. Ha valaki minden héten elmegy a templomba, de egyébként a világ szerint él, az a világ fia. Csak külsőleg valaki, belsőleg senki. Csak üres hagyománytisztelet, és ez nem igazi református szellem. Nem igéhez ragaszkodás. Nem odaszánt élet, nem tiszta evangélium. A külsőséges vallásoskodás lényegében egy nagy semmi. 

De van megtérés. És ez, kedves olvasó, nagy-nagy öröm. A samáriai asszony története, akiről a János 4-ben lehet olvasni, és amiből a másik fent vett Igerész való. ''Tudom, hogy Messiás jön, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, mindent megjelent nekünk.'' (János 4,25) ''Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk is hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ő a világ üdvözítője.'' (János 4,42) Nem Kálvin, nem Luther, nem Dávid, nem Jákob. Krisztus. Térjünk meg a bűneinkből, vessük le a nagy vallásos mellényt, és boruljunk le Krisztus előtt alázattal! Szükségünk van az üdvözítőre, minden egyes embernek. Még a reformátusoknak is.