Várjatok!

''Első könyvemben mindazokat a dolgokat leírtam, Teofilusz, amelyeket Jézus kezdett cselekedni és tanítani addig a napig, amelyen felvitetett, miután parancsolatokat adott a Szentlélek által a választott apostoloknak, akiknek szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él: negyven napon át megjelent nekik, és az Isten országára tartozó dolgokról beszélt velük. Amikor együtt volt velük, meghagyta nekik, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, hanem várják meg az Atya ígéretét, amelyről azt mondta: Hallottátok tőlem, hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban nemsokára Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.'' Cselekedetek 1, 1-5

Kedves blogolvasók, egy nagyobb vállalkozásba fogok most. Mégpedig elkezdek, remélhetőleg elkezdünk egy könyvet végigvenni, gondolkozni, írni róla, bízva a Mindenható vezetésében. Miért pont az ApCsel? Mert gyönyörű, izgalmas és tanulságos. Én szeretem ezt a könyvet, remélem ti is.

Egy dolgot emelnék ki innen: várjatok. 

Ahogy elkezdődik a könyv: Krisztus megmutatta a dicsőségét, hiszen legyőzte a halált, Hallelluja, feltámadt! Hatalmas öröm ez, és hatalmas bizonyságtétel a tanítványoknak. Isten dicsőségére és a kiválasztottak megváltására. És nemcsak megváltására volt ez, hanem ott és akkor, ez hatalmas megerősítés lehetett Péteréknek. 

Furcsa kérésnek hangozhat ez emberileg, pont a legnagyobb dicsőség idején: várjatok. Mint mikor Krisztus dicsőséges földi menetelése során arról beszélt, hogy meg fogják ölni. Most persze utólag könnyű okosnak lenni, de biztos, hogy mi sem értettük volna akkor a dolgot. 

Tudni kell várni, mikor a várakozás a dolgunk. Tudni kell várni imában, és nem cselekedni, míg az Úr nem vezet. Ha éveket vársz, éveket vársz. A mi időnk, a mi gondolataink nem az Úr gondolatai. viszont mekkora öröm az Úrral betelve, Istennel békességben lépni egy adott helyzetben! 

Mi mindent akarunk, de most azonnal, a mi szerető atyánk viszont mindent a helyén ad. Nem emberi mércével kell mérni, hogy akkor már itt lenne az ideje, hogy akkor 23 évesen diploma, 23-28 évesen feleség vagy férj, aztán gyerek. És ha nem? Ha neked az az utad, hogy 40 évesen diplomázz le? Ha neked nem egyből vagy kettőből jön a pénzes állás, vagy az álommeló? Más az utad, más utat szánt neked az Úr, és tudhatjuk, hogy az a legjobb. 

Bízzuk rá magunkat, hiszen mi is láthatjuk a hit szemeivel, amit az apostolok a saját szemükkel láttak: Krisztus betöltötte a próféciákat, meghalt, és feltámadt, győzedelmeskedett örökkön örökké. Keressük az Ő akaratát az életünkre, és ha az az út, hogy várjunk, hát várjunk! Sokkal jobb lesz, ha vele járunk, mint ha magunk akarnánk megoldani a dolgokat!