Isten csodálatos vezetése

''Amikor így együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nemde ebben az időben állítod helyre a királyságot Izráelnek? Mire ő azt válaszolta: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. De erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld legvégső határáig. Amikor ezeket mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt szemük elől. Amint távozásakor merően az eget nézték, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik így szóltak hozzájuk: Galileai férfiak, miért álltok itt az eget nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, ugyanígy fog visszajönni, ahogyan felmenni láttátok őt a mennybe. Akkor az Olajfák hegyéről – amely egy szombatnapi járóföldre van Jeruzsálemtől – visszatértek Jeruzsálembe. '' ApCsel 1,7-11

Először arról akartam írni, hogy milyen makacsak vagyunk, de rá kellett jönnöm, hogy ez az Ige nem erről szól. Ez Isten csodálatos vezetéséről szól. Sőt így elöljáróban megkockáztatom: az egész apostolok cselekedeteiben megjelenik a mi Drága Urunk vezetése.


Elmondta az Úr, elmegyek, de elküldöm a vigasztalót. Erre a drága tanítványok: jó, jó, de akkor most visszaáll az országod? Krisztus keményen, de szeretettel inti őket, hogy ne ezzel foglalkozzatok. De cserébe elhangzik egy hatalmas biztatás és feladat is. '' De erőt kaptok... és tanúim lesztek...'' Erről a mondatról könyveket írtak, nálunk a Bibliasulisoknak valami 50 észrevételt kell írniuk róla, csodálatos, mély, hatalmas mondat ez.

Majd felmegy az Úr a mennybe, és a tanítványok merőn nézik az eget. Most mondhatnánk, hogy nem értették meg, hogy mi van, de ez nem ilyen egyszerű. Emberfeletti feladatot kaptak, hiszen a Mesterükkel való személyes fizikai kapcsolatot veszették el, most már mondhatjuk, hogy véglegesen az ő földi életükre nézve. Ez emberileg baromi nehéz lehetett.

De Isten, Krisztus vezeti őket. Keményen. Szigorúan. És hatalmas szeretettel.

Hiszem azt, hogy akit Isten szeret, azt Isten használ. Aki az övé, az az Ő dicsőségének eszköze, munkálkodik általa, így munkálkodnak az Övéi. Feladatunk van. Van, hogy sokszor nem tudjuk mi az, és nem látjuk a távoli jövőt. De egyet tudhatunk: amit Isten megígért, azt meg is tartja.

''Erőt adok.'' Mert a feladathoz megadatik az erő. Nem bennünk van, Ő adja. Tőle van. Így tudunk emberfelettit alkotni. Az Ő dicsőségére. Tudjunk túltekinteni emberi veszteségeinken, és tenni azt, amit az Úr ránk bíz! Mert Ő ad hozzá erőt az Szent Lélek által, és járjunk vele minden napon életünk végezetéig. Hiszen Krisztus velünk van.