100% Kegyelem

''Akkor egy szívet adok nekik, és új lelket adok beléjük. Eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy rendelkezéseim szerint járjanak, és törvényeimet megőrizzék és megcselekedjék. Akkor népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek.'' Ezékiel 11,19-20

''Fussatok ki Babilónból, és mentse mindenki a lelkét, ne vesszetek el az ő bűne miatt, mert az ÚR bosszúállásának ideje ez, megfizet neki érdeme szerint.'' Jeremiás 51,6

Elképesztő, kedves blogolvasó, meglehet keresztény Testvérem, hogy hat ránk a világ, kicsit konkrétabban a pszichológia. Elképesztő, és ugyanakkor nagyon szomorú módon. Azt mondja, ember képes vagy erre és erre és arra is. Meg tudod valósítani, rendbe tudod tenni magad Isten nélkül. NEM. Ez bukó. Úgy érzem szükséges bizonyságot tenni arról, hogy akkor, hogy is van ez. 100% kegyelem. 

Ajándék. Senki se dicsekedjék (Fil 2,8-9). Nem mi, nem én, hanem Isten. 

Elegem van a sok énből, a megannyi te-ből, hogy te ilyen típus vagy, hogy templomba jársz, hogy te ilyen kedves, önzelten vagy. Dehogy vagyok. Kegyelemben élő bűnös vagyok. Hagyjuk már. Azt mondják, hogy nem vagyunk teljesen rosszak ám. Hiszen mi fordulunk oda az Úrhoz. Dehogy is. Isten betöri az ajtót, és az Ő Igéje elhatol a szívünkig. Ettől még van felelősségünk, de a megtérésünkben megint nem másé, csakis Istené a dicsőség. Soli Deo Gloria és nem Soli Homini Gloria.

Mocskos nagy mák amúgy, hogy ez így van. Senki nem térne meg, ha csak rajta múlna, mert magától senki sem megy az Úrhoz. Tudjátok, nincs aki megértse, nincs, aki keresse az Istent, mindnyájan elhajlottak, haszontalanokká lettek. (Róma 3) Isten bejön. Ad. Adja magát, magától, a Keresztfán, csodálatosan, kegyelem, békesség. Minden jó tőle van, hagyjuk az embert, nézzünk végre Istenre. 

És olvassuk a Bibliát. Mint egy bolond, minden nap. Mint aki Krisztus rabja, nem a világé. Mint, aki tudja, hova tartozik. Így tudunk életben maradni, így tudjuk megőrizni a szívünket tisztán, így lehet a világ csalárdságával és vakságával szembe menni. Ha nem a tükörben bámuljuk magunkat, hogy ma is szebbek lettünk, hanem az Igében, hogy ma sincs más, mint a kegyelem. Az Ima, az alázat, Isten nélkül nullák vagyunk. Értsük meg ezt végre. Isten adja a hússzívet, a pszichológia baromira nem tud ilyet, mi magunk nem. Ezt soha, soha, soha ne felejtsük el.

u.i.: Elnézést a ritkás posztokért. Nagyon sűrűek a napjaim, de ettől még szeretnék minél rendszeresebben, és hetente egyszer legalább írni. Jó lenne kétszer.