Tedd!

''Azután így szólt hozzám az ÚR szava: Embernek fia! Íme, elveszem tőled hirtelen halállal azt, aki szemednek kedves, de ne gyászolj, ne jajgass, és könnyed se hulljon! Csöndesen sóhajtozz, de ne sirasd úgy, mint a halottakat szokás! Kösd föl fejdíszedet, vedd lábadra a sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd emberek kenyerét.” Reggel beszéltem a néphez, és estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott utasítás szerint cselekedtem.'' Ezékiel 24,15-18

Nem azon múlik, hogy mi van körülötted, hogy mit érzel, hogy majd szétszakad a lelked a fájdalomtól, fáradt vagy, és nincs kedved, vagy repülsz a boldogságtól. Teszed a dolgod vagy nem, ez a kérdés.

Tulajdonképpen magamról írom ezt a posztot. Fáradt vagyok, nagyon csütörtök van (tegnap kezdtem írni). De mégis. Nekem ez elhívásom, a blogírás. Ez dolgom. Ehhez képez Ezékielnek maghalt a felesége. És ennyi van írva: ''másnap reggel a kapott utasítás szerint cselekedtem.'' Elhívta az Úr egy szolgálatra, és ennek megfelelően tennie kell a dolgát. Teszi is. Prófétál. Mi mást tehetnék én is, mint bejegyzést írni?

Érdekes, hogy nincs szó itt érzelmekről. Mit érzett Ezékiel, mi volt a lelkében, mi nem. De tette, amit tennie kellett, és ez a lényeg. Sokszor olvassuk így az Igében: az Úr elhív, feladatot ad, az Ő emberei pedig megteszik. Végül is így derül ki, hogy ki az Ő embere, nem? A Krisztus szolgája Krisztusnak enged, a világ szolgája a világnak.

Ez megint a szokásos egyszerűség. Teszed, vagy nem. Hitből élsz vagy nem. ''Az Igaz ember pedig hitből él.'' Róma 1,17 Annyi mindent összefoglal ez a mondat, a csodálatos Római levél eleje, de tulajdonképpen veleje. Legyen a mi életünknek is az!