''Miután Jánost tömlöcbe vetették, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát. Ezt mondta: Betelt az idő, elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!'' Márk 1,14-15
Megdöbbentett ma ez az Igerész. Krisztus, a mindenható Isten fia, a végtelen nagy hatalmú Úr, megvárta, akkor indult el, mikor az Ő ideje eljött. Megvolt a helye János szolgálatának, és utána kezdte el szolgálatát. Valahogy klappolnak a dolgok.
Krisztus tudott várni és tudott elindulni. Mi sem várni nem tudunk, sem időben nekiállni a feladatnak.
Magamon tapasztalom ezt sokszor. Mikor még nincs ideje egy feladatnak, még nem az lenne a dolgom, már azt tenném. Például alkalom tartás, áhítatok. Jó párszor inkább tanulni kellett volna még, minthogy tanítani. És igen, mikor viszont szolgálni kell, akkor el kell indulni, és nem azt nézni, hogy még baromira nem vagyok kész. Nem is leszek. De Istennel kemény vagyok, mint a gyémánt, és megerősít a legnehezebb helyzetekben is.
És az elindulás illetve a várakozás lehetetlen imádság nélkül. Az Úr szívünkre helyez dolgokat, és józansággal megérthetjük, hogy most ennek vagy annak van az ideje. A józanság nagyon fontos, mikor magamra tekintek, hogy el ne bizakodjak, és a hit, mikor magamra tekintek, és iszonyúan rettegek. De valójában ilyenkor rossz irányba nézek. Krisztusra kell tekintenem, türelemmel várni, ha kell, és azonnal menni, ha meg arra van szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése