Karrier

''Jó az ÚR azokhoz, akik benne remélnek, a lélekhez, amely keresi őt. Jó csöndesen várni az ÚR szabadítására. Jó a férfinak, ha igát hordoz ifjúságában.'' Siralmak 3,25-27

''A hiábavaló és hazug beszédet messze távolítsd tőlem. Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem: táplálj engem hozzám illő eledellel, hogy megelégedve meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az ÚR? Szegénységre se hagyj jutnom, hogy ne lopjak, és meg ne vessem Istenem nevét!'' Példabeszédek 30, 8-9

Vannak döntések azt gondolom manapság már minden fiatal felnőtt életében, mikor elválik, hogy mi a fontos: a karrier vagy az Úr. Ez olyan, mint a mammonnal. Tudjátok, nem lehet Istent is meg a mammont is szolgálni. Vagy egyik vagy másik. És inkább az Úr, nem?

Mármint, igen van pénzem, igen, fontos. Az ember tudja, hogy például a lányok is máshogy néznek rá, ha iphone-od van, és Audi-kulcs van a zsebedben, és divatosan öltözködsz. Igen, ez így van. De mégis azt mondom, kit érdekel. Ha egy lánynak viszont ez mérvadó, akkor hm, hogy fog majd működni, hogy jóban, rosszban, egészségben, betegségben, hol lesz a mélysége a kapcsolatnak? Persze szép meg jó az Audi, meg az iphone, meg a divat, de ezért senki se válasszon másik munkát. A pénzért. A hatalomért. A nőért. 

Én maradok inkább az Istenért verziónál. Ez egy olyan dolog, amit, ha elmondja az ember, tuti bolondnak nézik. Hogy egy Ige miatt nem ment egy pénzesebb helyre, vagy választott egy kevésbé nívós munkahelyet, hogy abban látta az emberek és Isten felé való szeretet útját, hogy nem minden a pénz és a karrier. Full gáz. 

Ez van. Itt dőlnek el a dolgok, hogy akkor most a világ kívánsága, vagy az Istennel való békesség. Ne válaszd a világot, rosszul jársz! Ne válaszd a világot, ne gyűjts sok pénzt, hogy aztán ne törődj Istennel!

Vagy a másik, a szakmai fejlődés, az önmegvalósítás. Egy gond van vele, de már rögtön az elején a szónak. Ön. ÉN. Nem Isten, nem a környezetem, én. ÉN. Ez fontos, a legfontosabb, hiszen ezt csinálja mindenki. Te ne! Például, ha munkát váltasz, gondolsz-e arra, hogy ott hová fogsz gyülekezetbe járni? De ami a legeslegfontosabb, egyeztettél erről a teremtőddel? Nem, és még mindig várod az áldásokat? Nem gondolod, hogy ez utóbbi eset kissé pofátlanság? Gondoljátok, és imádkozzatok! 

A következő. Nem tudunk szenvedni. Én legalábbis eléggé nehezen. Nem tudunk megküzdeni a dolgokért, viselni a pofonokat, egy-két rossz szó, és máris megyünk tovább. Nem tudunk igát viselni, azt gondoljuk, hogy  egyből a suli után miénk a világ. Nem tudunk lassan kialakítani az egzisztenciát, nekünk egyből kell minden, gyorsan egyről a kettőre, aztán a háromra, aztán a négyre. Hidd el, száznál se leszel sokkal boldogabb. Csak lesz 8 plazma TV-d. Na bumm.

Nézzétek meg, hányan mennek ki Magyarországról, pedig sokaknak azért itt sem olyan rossz, a jobb fizetését. Nem azt mondom, hogy aki kint van külföldön, az rosszul tette, hogy kiment. Minden eset más és más, nem tudhatom, mi volt a másik ember szívében. A kérdés: miért mentél ki? Van például, aki nem tehet mást, el kell tartania a családját. Meg van, aki jobban szereti önmagát. Mert ez a lényeg. A pénz. A ház. Az Audi. Hidd el, kedves olvasó, tök mindegy. Ezek a dolgok tényleg egy adott szemszögből tényleg abszolút lényegtelenek. Tudjátok melyik szemszögből? A boldogságéból. 

Alakítsa a földi karrierünket is a mi csodálatos, kegyelmes, szerető Istenünk! És ne mi! ''Bízz az ÚRban teljes szívedből, és ne a magad értelmére támaszkodj! Minden utadon őrá gondolj, akkor ő igazgatni fogja útjaidat.'' Példabeszédek 3,5-6