"Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, aki álomba merül az aratás idején, az szégyellni való fiú." Példabeszédek 10,5
Beszélgettünk erről az Igéről nagylányommal, és megértettem valamit: ez az Ige többről szól, mint a gyermeki szorgalom. Mi, felnőttek, is az igyekezetünk alapján lehetünk megítélve a munkahelyünkön: jó úton jársz, ha tevékeny vagy, de szálka a főnök vagy a kollégák szemében, ha lusta. Különösen fontos ez azért, mert keresztyénként, mi nem csupán magunkat képviseljük.
Lehet vitatkozni, hogy melyik a fontosabb, a szóbeli vagy a tettekben történő bizonyságtétel, és tudjuk azt, hogy mindkettő alap. Így együtt valós a Krisztusra mutatás. Ahogy szavak nélkül az emberek nem értik, hogy mit miért teszünk, úgy a léhaság ugyanúgy le tudja nullázni a hitelességünket.
Sokszor azt hisszük, hogy nagy dolgok kellenek a munkahelyen, az Úr ügyének képviseletében. Hiszen például olyan ritkán jöhetnek szóba a hit dolgai. Mégis ott van a kézenfekvő, és nagyon sokat megmutató dolog az életünkben: a szorgalmunk. És vele együtt a megbízhatóságunk is persze.
A szorgalom, hogy az Úr munkáját végzem még az irodában vagy kint, a terepen is. Mert, ha csak akkor dolgozom, mikor más is látja, nem vagyok épp képmutató? Dehogynem. Nyomogatjuk a telefont, és ha arra jár a főnök, gyorsan eltesszük...? Ismerős lehet. Látja azt mindenki. Ciki? Az.
A lustaság bűn, és nagyobb mértékben érinthet minket, mint gondolnánk. Kényelem kereső világunkban nem csak a testi élvezetek kapcsán van hatalmas Isten-tagadás, de a szorgos élet terén is. És ha buzgó vagyok, miért vagyok az? Félek a főnökömtől vagy a következményektől, vagy szabad vagyok ettől, és akár szeretet munkál bennem? Építem a karrieremet, vagy szeretnék tényleg hasznos lenni? Adok vagy elveszek a cégnél?
Adok vagy elveszek a cégnél? Mikor elkezd mindenki (legálisan) dolgozni, akkor kap munkaszerződést. A szerződés lényege az, hogy te mit teszel bele, és ezért neked a céged mit ad. Megállapodtok. Ha henyélő munkakerülő vagy, nem mész szembe ezzel a szerződéssel? Ilyenkor tulajdonképpen meglopod a vállalatodat.
A lelki életünk napi lenyomata a munkával töltött időnk, hiszen legtöbbet a feladatainkkal foglalkozunk egy nap. Mit látnak mások, mit lát az Úr, ha ránk, a dolgozó emberre néz? Jókedvű szorgalmat vagy unatkozó lustaságot/ stresszes görcsölést/ bénító félelmet? Építünk vagy rombolunk a kollégáink között?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése