A szeretetről III.

''Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz! És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak, És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen. És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván: Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok. És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!'' Ézsaiás 38,1-6

Nagyon sok minden van ebben az Igében, amit meg tudhatunk Isten szeretetéről, de én most egy dolgot emelnék ki: Isten többet ad! Többet, mint amit kérünk.

Ezékiás jó király volt, ezt olvassuk a 2Királyok 18-20-ban, és a 2Krónikák 29-32-ben is. Akkor élt, mikor már régóta ketté volt szakadva a zsidó nép, Izráelre, ez az északi rész, és Júdeára, ez a déli. Mindkét országrésznek megvolt a maga királya, Ezékiás Júdea királya volt, Jeruzsálemi központtal irányította országát. Az ő idejében hurcolták el az északi országrész zsidó lakosait az asszírok, és úgy általában egy folyamatos asszír fenyegetés jellemezte az uralkodását.
Jó király volt, tehát Istennel járt. Olvashatjuk a korábban említett szakaszokban, hogy a bajban Istenhez ment, Istennek tetsző életet élt, és az Úr központi szerepet játszott életében. A fenti Bibliai történetben még megjelenik Ézsaiás próféta, aki Isten szavát közvetítette a királynak.

Isten szerette ezt a királyt. Ez látszik, nem feltétlenül abból, hogy ez le van írva, vagy nincs leírva, hanem abból, hogy meghallgatja a király kérését, hogy nemcsak az élete hosszabbítását adja meg neki, hanem a földi, politikai békességet is erre az időre nézve.

Jól látszik ebből, hogy a szeretet nem félelem. ''Megadom neked, amit kérsz, és akkor hagyjál békén.'' Ez nem szeretet. A szeretet az, hogy ''tetszik, amit kérsz, és megadom neked, úgy, hogy élvezni is tudd azt.'' Ha tovább olvassuk, jelet is ad neki, hogy megbizonyosodjon, hogy így lesz (ugyanaz az ézsaiási rész 7-8. vers). Egy iszonyú nagy békességet ad Ezékiásnak a mindenható. Sem a békességet, sem a jelet Ezékiás király nem olvassuk, hogy kérte volna.

A mi életünkben is sokszor olyan sok kisebb vagy nagyobb csoda van, ami csakúgy megtörténik. Beesik egy jó állásajánlat, egy munka, amit nagyon tudnál szeretni. Kapsz egy hozzád illő társat, pedig lehet, hogy nem is imádkoztál soha ezért. Jó idő van reggel, éppen eléred a buszt, a főnököd megbecsüli a munkád, a lelkész pontosan neked szóló üzenetet mond a szószékről, kollégád fontos jó tanácsokkal lát el egy egyeztetés előtt, nagyon jó meleg és iszonyú jólesik a reggeli péksüti, a munkatársaddal beszélgetsz egy nagyon jót az Evangéliumról, megnézel egy jó és tanulságos filmet, és még lehetne sorolni. Nem gondolom, hogy minden áldásért egyenként imádkoztunk, és úgy kaptuk őket, sokkal inkább Isten szeretete mutatkozik meg az életünkben nap, mint nap. Azzal, hogy többet ad.