A Mérce

''Ezért így szól az én Uram, az Úr: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el! A törvényt teszem akkor zsinórmértékké, és az igazság lesz majd a mérce. Jégeső söpri el az oltalmazó hazugságot, és víz árasztja el a rejtekhelyet.'' Ézsaiás 28,16-17

Krisztus. Az Alap. Aki által megtartatunk, a dicsőséges Királyok Királya, a sarokkő. És nem csak sarokkő, hanem Ő a Mérce is.

Azt mondod: ''Egész jó vagyok.'' Vagy azt mondod: ''Nagyon rosszaságokat nem csináltam, ha meg csináltam, nem rendszeresen. Nagyon sokan sokkal rosszabbak nálam.'' ''Még a jók közé tartozom.'' ''Jó eredményekkel végeztem a sulikat, szüleim elégedettek voltak velem, összességében még mindig a jótettek vannak túlsúlyban a rosszakkal.''

Szép-szép csak a Biblia nem így gondolkodik. Az Atyánál a jó Krisztus, az Ő egyszülött fia. Megütöd a mércét, vagy nem. Isten szentségével nem fér össze a bűn, és ahhoz hogy Istennel járj, tisztának kell lenned, ahogy Krisztus is az volt.

Tiszta tudsz maradni? Nem nézed meg egy lány fenekét sem a buszon, vagy nem kívánod meg a barátnőd táskáját? Nem tudsz. És azt gondolod, hogy Isten így magadtól elfogad, Krisztus nélkül? Mi oka lenne rá? Milyen objektív szempont alapján vagy jobb, mint bárki más?

Isten pedig objektíven mér. A jók jobbra, a bűnösök balra. Kész. De hát senki se jó! Senki sem. Mindenkinek balra kéne mennie. Csak valakik helyett Krisztus a mérce. Ez a kegyelem.

Krisztusnál dől el a dolog. Nem azon, hogy mit tettél eddig, hogy milyen sok mindent betartottál, nem. Hiszel Krisztusban és az Ő haláláért hálából jársz az Úrral, vagy akárhogy is nézzük feleslegesen erőlködsz, és ezért akarsz jónak tűnni? Örömből való jó cselekedetek, vagy érdemszerző, önző ''jó cselekedetek''?

Tudjátok az utat: ismeret - bűnmeglátás - bűnbánat - szabadulás - Krisztussal való élet. Járjátok végig!