"[A karmesternek: mély hangra. Dávid zsoltára.]
2 Segíts, URam, mert elfogyott a kegyes, eltűntek a hívek az emberek fiai közül!
3 Hamisan szól egyik a másikhoz, hízelgő ajakkal, kétszínűen beszélnek.
4 Irtson ki az ÚR minden hízelgő ajkat, minden nyelvet, amely nagyokat mond.
5 Mert azt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkunk velünk van: ki lehetne úrrá rajtunk?
6 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt bizony fölkelek – így szól az ÚR –, védelmembe veszem azt, aki arra vágyik.
7 Az ÚR szavai tiszta beszédek, mint a földbe vájt kohóban megolvasztott ezüst, amelyet hétszer tisztítanak.
8 URam, tarts meg minket, és őrizz meg minket e nemzedéktől fogva mindenkor,
9 még ha gonoszok járnak is körös-körül, és az alávalóságot fölmagasztalják az emberek között!"
12. Zsoltár
Mókás, érdekes és elgondolkodtató, hogy pont ez az Ige esett a mai napra, a választások napjára. Tényleg mindenki kétszínű és csak a saját érdekei szerint beszél? Mindenki hazudik?
