A szeretetről I.

''Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.'' I János 4,8-9

''Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!'' I Kor 16,14

Sok mindent tud az ember, és sok minden jót akar is, de mégsem úgy sikerül. Ez azt jelentheti, hogy kifogyott az üzemanyag, hiszen magunktól nem tudjuk tenni a jót. Talán mert a szeretet nevű hajtóanyag pont hiányzik.

A fenti Igevers nagy titkot árul el. Nem, kedves emberek, nem mi vagyunk a szeretet forrásai. Dehogy is, nem mi. Isten az. Az Isten szeretet.

Jó ezt tudni. Egyrészt nem nekünk kell erőlködni. ''kereszténység erőből'' az csak kis ká-val kereszténység. A nagy betűs Kereszténység Isten szeretetével kezdődik. Ő a forrás, ő adja a fényt. Nekünk a dolgunk az, hogy ne elfedjük a fényt, hanem világítsunk az embereknek azzal, amit az Úrtól kapunk. Éljük meg a tálentumainkat Istennek tetsző módon, szolgálunk, beszéljünk, éljünk szeretettel, a szeretet szabadságával az Úrban.

''Nekem nem megy az Önfeláldozás.'' vagy ''én próbáltam jó indulatú lenni, de mégis harag jött ki a számon.'' ''Én tényleg úgy mentem oda hozzá, hogy megbocsájtok, de megint olyan paraszt volt.'' Magunktól nem megy. Idegeskedünk a munkahelyen, megy a görcsölés, megy az elfojtás, megy az önmegváltás. Lehet így is, csak éppen nem sok haszna van. Vidd oda az Úrhoz. ''Nekem nem megy Uram'', ''Bocsáss meg nekem, bűnösnek!'' - és Ő meghallgatja az Őt keresőt. És segít az elesetten, az összetört szívűn. Felemel, megtanít szolgálni, megtanít élni, megtanít szeretni.

Hála legyen az Úrnak mindenkor az Ő csodálatos szabadításáért!