''Az Úr szolgájának pedig nem kell veszekedni, hanem legyen barátságos mindenkihez, a tanításban járatos, türelmes, aki szelíden neveli az ellenszegülőket, hátha ad nekik Isten megtérést az igazság megismerésére, hogy felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.
Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Mert az emberek magukat szeretők, pénzsóvárak lesznek, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szívtelenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Ezeknél megvan ugyan a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét. Kerüld őket!'' II Timóteus 2,24-3,5
Isten, a mi Urunk látja, hogy mi a helyzet világunkban. ''Magukat szeretők, pénzsóvárak, kérkedők,..'' Érdemes elolvasni még egyszer. Mind talál. Mind igaz. Ismeri a környezetet, ahol nekünk szükséges az Igét hirdetnünk, és mégis kiküld bennünket, mint juhokat a farkasok közé. Szelíden, mint a galamb, és okosan, mint a kígyó. Ha tudod, tudva tudod, hogy a másik ember milyen, és mégis kedves, barátságos, szelíd vagy vele, hát nem ez a szeretet megnyilvánulása?