"1 [A karmesternek: „A fiú halála” dallamára. Dávid zsoltára.]
2 Dicsérlek, URam, teljes szívemből, hirdetem minden csodatettedet.
3 Örülök és örvendezek tebenned, zengem nevedet, ó, Magasságos!
4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak és elvesztek színed előtt.
5 Mert véghezvitted ítéletemet és ügyemet, trónodra ültél, mint igaz bíró.
6 Megdorgáltad a népeket, elveszítetted a gonoszt, örökre eltörölted nevüket.
7 Megsemmisült az ellenség, örökre rommá lettek a városok, amelyeket kiszaggattál, még az emlékük is kiveszett.
8 Az ÚR örökké trónján ül, ítéletre állította fel székét.
9 Igazságosan ítéli meg a világot, méltányosan törvénykezik a népek fölött.
10 Az ÚR a nyomorultak kővára, erősség a szükség idején.
11Azért benned bíznak, akik ismerik nevedet, mert nem hagyod el azokat, URam, akik keresnek téged.
12 Énekeljetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik; hirdessétek fenséges tetteit a népek között!
13 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik róla, nem feledkezik el a szegények jajkiáltásáról." 9. Zsoltár, 1-13
Maradjunk még egy kicsit a 9. Zsoltárnál! Több érdekes témát vet fel az Ige, és az egyik ilyen az ártatlanság kérdése. Dávid ártatlan volt, így jogosan örült Isten ítéletének megjelenésének. De velünk mi a helyzet?
