''Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot. A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.'' Példabeszédek, 9,9-10
Ha tanulni szeretnél az Igéből, fejlődni, akkor annak ez az útja: az Úr félelme. A hit. Ki kétkedőn boncolja Őt, annak áldást nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.(Az Úr csodásan működik című énekből)
Tudjátok, olvasom a Bibliámat, és néha kételkedek. Volt, hogy féltem is. ''Itt lehet, hogy olyan dolog fog jönni, ami alapjaiban rengetheti meg a hitemet'', és félve lapozok tovább, volt, hogy egy adott könyvet csak fél évvel később mertem elolvasni. Nem hittem eléggé. A hitetlenség, az Istenben való bizalmatlanság volt velem, és nem is tudtam tanulni, nem is lettem bölcsebb az Ige által.
Le kell tudni tenni a nagy, hatalmas, állandóan tökéletesre fényesített egónkat, és alázattal menni az Úr elé. Ha nem így tesszük, nem leszünk az Ige által okosabbak, nem halljuk meg, nem értjük meg az Úr szavát, csak a sajátunkat ismételgetjük magunkban. Ezért érdemes Biblia olvasás előtt imádkozni, hogy Uram, te taníts engem, kérni az Úr segítségét, hogy ne önmagunk körül forogjunk, hanem sokkal inkább az Ige körül. Egészen más lélekkel tudunk odamenni ilyenkor az Isten szavához.
Emlékszem kisiskolás koromban tanultam zenélni, és nagyon hirtelen, türelmetlen gyerek voltam, sőt sokszor még most is az vagyok. Mikor valamilyen dolgot mondott az oktató, mindig rávágtam, hogy: tudom, és nem hallgattam végig. Biztos voltam benne, hogy mit akar mondani, és nem is tanultam meg igazán jól zenélni.
Ne gondoljuk azt, hogy mi már tudjuk, mert nagyon sok mindent nem tudunk még. Alázat és a hit együtt jár, és ez tesz bölcsebbé minden embert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése