Hesed

[A karmesternek: fúvós hangszerre.] [Dávid zsoltára.] URam, figyelj beszédemre, értsd meg sóhajtásomat! Ügyelj kiáltásomra, én Királyom és én Istenem, mert hozzád imádkozom! URam, jó reggel halld meg hangomat. Jó reggel eléd készülök, és várlak. Mert nem olyan Isten vagy te, aki a hamisságban gyönyörködnél, nem lakhat nálad gonosz. Nem állhatnak meg szemed előtt a kevélyek, gyűlölsz mindenkit, aki bűnt cselekszik. Elveszíted, akik hazugságot szólnak, a vérszomjas és álnok embert gyűlöli az ÚR. Én pedig nagy kegyelmedből bemehetek házadba, leborulok szent templomodban, mert tisztellek téged. URam, vezess engem igazságodban, ellenségeim miatt egyengesd előttem utadat! Mert nincsen szájukban igazság, bensőjük csupa álnokság. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel hízelegnek. Ítéld el őket, Istenem, essenek el saját fondorlataik miatt! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert fellázadtak ellened. De örüljenek mindnyájan, akik menedéket leltek nálad; örökké vigadjanak, mert te megoltalmazod őket. Örvendeznek benned, akik szeretik nevedet. Mert te, URam, megáldod az igazat, körülveszed jóvoltoddal, mint egy pajzzsal. (5. Zsoltár)

Én pedig nagy kegyelmedből bemehetek házadba, leborulok szent templomodban, mert tisztellek téged. (Zsoltárok 5,8)

Hesed. Héber szó, jelentését igy adja meg A Biblia ismerete kommentársorozat: "hűséges szeretet". Itt a revidiált Károlyi kegyelemnek fordítja. Kulcsfontosságúnak látom ezt a szót ebben a zsoltárban, és az irányát is.

P, mint Paráznaság...

...vagy P, mint Pornó?

"Fiam, tartsd meg beszédeimet, és parancsaimat zárd magadba! Tartsd meg parancsolataimat, és élni fogsz, és őrizd tanításomat, mint szemed fényét. Kösd azokat ujjaidra, írd föl azokat szíved táblájára! Mondd a bölcsességnek: „Néném vagy te”, és az eszességet hívd rokonodnak, hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól és a beszédével hízelkedő idegentől. Mert házam ablakán át, a rács mögül kinéztem, és láttam a bolondok között, észrevettem a fiatalok között egy esztelen ifjút. Az utcán ment, befordult a sarkon, egy asszony házához vezető úton lépegetett alkonyatkor, a nap estjén és sötét éjszaka. És íme, az asszony eléje lépett a paráznák öltözetében, csalfa szívvel. Csapodár és féktelen, lába sem tud otthon nyugodni. Néha az utcán, néha a tereken van, és minden sarkon leselkedik. Megragadta őt, megcsókolta, és szemtelenségre vetemedve azt mondta neki: Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadalmamat. Ezért jöttem ki eléd, nagyon kerestelek téged, és most rád találtam! Paplanokkal megvetettem ágyamat, egyiptomi szövésű szőnyegekkel. Ágyamat mirhával, aloéval és fahéjjal illatosítottam. Jöjj, töltsük az időt szerelmeskedéssel virradatig, élvezzük ki a szerelem gyönyörét! Mert nincs itthon a férjem, messzi útra ment. Egy erszény pénzt vett magához, csak holdtöltére jön haza. És rávette őt mesterkedéseivel, hízelgő ajkával elcsábította. Az pedig úgy ment utána, mint az ökör a vágóhídra, mint a bolond, aki csapdába szalad, míg nyíl nem fúrja át a máját; vagy mint a madár, amely a kelepcébe siet, és nem tudja, hogy az életével játszik. Ezért most, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szám beszédére! Ne hajoljon szíved az ilyen nő útjai felé, és ne tévelyegj az ösvényein! Mert sok sebesültet ejtett már, és sokan vannak, akiket megölt. Háza sírba vivő út, amely a halál hajlékába vezet." (Példabeszédek 7)

Végigolvassátok ezt a részt, és azt mondjátok: Hol csábítana engem ilyen asszony? Hol érint ez engem? Itt csábít az az asszony, itt, ahol ülsz, és olvasod ezeket a sorokat. 

Békesség 2.

"[A karmesternek: húros hangszerre.] [Dávid zsoltára.]

Hallgass meg, ha kiáltok, igazságomnak Istene! Szorultságomból tágas térre vittél engem. Könyörülj rajtam, és halld meg imádságomat! Emberek fiai! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek a hiábavalóságot, és meddig keresitek a hazugságot? [Szela] Tudjátok meg, hogy az ÚR kiválasztotta magának a kegyest, és meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok! Ha haragudtok is, ne vétkezzetek; beszéljetek a szívetekkel az ágyatokban, és csillapodjatok![Szela] Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az ÚRban! Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel ránk arcod világosságát, ó, URam! Nagyobb örömöt adsz így szívembe azokénál, mint amikor sok a búzájuk és boruk. Békességben fekszem le, és el is alszom, mert egyedül te adod meg nekem, URam, hogy biztonságban lakjam." 4. Zsoltár (kiemelt rész: 5-9.)

Milyen egyszerű itt az üzenet. Bízzatok az Úrban. Egyszerű kimondani, de megcsinálni... Lehetetlen. Emberileg.

Békesség

"[Dávid zsoltára, amikor fia, Absolon elől menekült.] URam, hogy megsokasodtak ellenségeim! Sokan vannak, akik rám támadnak! Sokan mondják lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél. De te, ó, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölmagasztalod a fejem. Fennszóval kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat engem szent hegyéről. [Szela] Lefekszem és elalszom, majd fölébredek, mert az ÚR támogat engem." 3. Zsoltár, 1-6

A Lélek gyümölcse ez: békesség (Galata 5:23). Hogy csinálja ezt Dávid, hogyan lehetséges az, hogy körülveszi az ellenség, és mégis nyugodtan alszik? (Volt olyan helyzet, hogy a fia simán legyőzhette volna, tehát abszolút valósak a félelmei.) És mégis lefekszik, elalszik, fölkel, nem roppan össze. Hogy csinája?

Sokan

"[Dávid zsoltára, amikor fia, Absolon elől menekült.]

URam, hogy megsokasodtak ellenségeim! Sokan vannak, akik rám támadnak!

Sokan mondják lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél." Zsoltárok 3,1-3

Sokan, sokan, sokan. Dávidot elárulta a fia, és a nép közül sokan mellé álltak. Vezetők, főbb tanácsadók, harcosok. Mégis talán ez a legaljasabb támadás: "még Isten se hallgat meg téged!". Még Isten se. Ez hazugság.

A Fölkent Király Úr mindenek fölött

"Miért dühösködnek a nemzetek, és miért gondolnak hiábavalóságot a népek? Fölkerekednek a föld királyai, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és fölkentje ellen: Szaggassuk le bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! Az egekben lakozó kineveti, az ÚR megcsúfolja őket. Majd így szól haragjában, és megrettenti őket fölindulásában: Én kentem ám fel királyomat szent hegyemen, a Sionon! Törvényként hirdetem, az ÚR mondta nekem: Az én fiam vagy te, ma adtam neked életet. Kérd tőlem, és odaadom neked örökségül a népeket és birtokodul a föld határait. Összetöröd őket vasvesszővel; széjjelzúzod őket, mint egy cserépedényt. Azért, ti királyok, legyetek észnél, és okuljatok, ti földnek bírái! Szolgáljátok az URat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne vesszetek az úton, mert hamar fölgerjed haragja. Boldogok mindazok, akik benne bíznak! " 2. Zsoltár

Itt valami más van, nem a szerető, hanem az ítélő Jézus képe jelenik meg előttünk. És ez az Ige is Krisztusról szól, az Isten fiának ezt a jellemvonását is látnunk kell.

Ellenséges hozzáállás

"Miért dühösködnek a nemzetek, és miért gondolnak hiábavalóságot a népek? Fölkerekednek a föld királyai, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és fölkentje ellen: Szaggassuk le bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! Az egekben lakozó kineveti, az ÚR megcsúfolja őket." 2. Zsoltár, 1-4

Valahogy ilyen a világ. Mennyire ilyen. "Élj meg mindent, minek az a sok megkötözöttség?" Aki nem látja meg a szépet abban, amivel tud helyesen élni, nem elégszik meg azzal, amit az Úr neki adott. Akinek minden áron a tiltott gyümölcs kell, annak tényleg csak a kötelékek széttépése marad. De majd meglátja, hogy az is egy nagy semmi. Kérdés: nem-e lesz-e az már későn?