''Tudjátok, szeretett testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert az ember haragja nem munkálja Isten igazságát. Azért vessetek el minden undokságot és a gonoszság sokaságát, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely megtarthatja lelketeket. Az igének pedig cselekvői legyetek ne pedig csak hallgatói, becsapva magatokat.'' Jakab 1,19-22
Holnap advent első vasárnapja. Ennek megfelelően ez a várakozás időszaka, a lelki felkészülésé a karácsonyra, melynek a jegyében szeretném felkészíteni egy kicsit a kedves olvasóimat, de nem a Szentestére, hanem a december 27-ére. Mikor még mindig otthon vagy, talán már vége a vendéglátogatásnak, és össze van zárva a család. Hogy viselkedsz olyankor a testvéreddel, szüleiddel, a férjeddel/feleségeddel? Három nappal azelőtt ment a fa alatt a nagy ölelkezés, meg a ''de drága vagy'', meg a ''nagyon szeretlek'', amit követ a ''te soha nem'', meg a ''te mindig ezt meg azt...''?
Mit ér a drágán megvett parfüm, ha nincs mögötte semmi? Könnyű egy másik embert messziről szeretni, könnyű jó hallgatóságnak lenni akkor, ha nem beszélgettek, könnyű fönt lenni, mikor az érzelmek a magaslatokban vannak, de mi van az ünnepek utánnal meg előttel? Mi van akkor, ha beszélgettek, és nem foglalkozik veled? Ha iszonyúan, és lehet hogy tényleg baromi idegesítő módon akar nyerni a Monopolyban? Vagy, hogy ne csak vicceset írjak, lerészegedik a nagy ünneplés közepette?
Ezek tényleges élethelyzetek, tényleges emberekkel, és ott derül ki, hogy te is milyen ember vagy valójában. Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, általában nekem az derül ki magamról ilyenkor, hogy nem nagy szám. Hirtelen haragja gerjedek, érzéketlen és türelmetlen vagyok, emellett túlságosan szeretem a saját hangomat hallgatni. Ezekkel csupán annyi a baj, hogy baromira nem helyesek. Bűnök. Isten szemében azok, valódi bűnök. És olyan csodálatos dolog, hogy ott van a kegyelem, a bűnbocsánat, a Szeretet Istene Karácsonykor, mikor amúgy nagyjából az egész világ mindennel foglalkozik, csak az ünnepelttel nem, Ő akkor is a Szeretet Istene.
És ad erőt, ad szabadságot a bűnök alól. Azt mondja, hogy: nem kell mindent kimondani. S inkább érdemes átgondolni: biztos, hogy szeretetből mondanám ki a szavaimat? És sokkal gyakrabban érdemes hallgatni, mint beszélni. Ténylegesen meghallani a másik szavát, és szólni szeretetből. A bűnt, a haragot, egy veszekedést nem katalizálni kell, hanem sokkal inkább lecsöndesíteni, békíteni kell és nem kiabálni. A békesség ünnepe a Békesség Istenével lesz tényleg az.
Azt mondja az Ige, hogy aki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember (Jakab 2,2). Én nem vagyok az, és a Biblia alapján azt tudom mondani, hogy te sem. Viszont békességre törekvők legyünk, Istenre, Krisztusra mutassunk mindenkor. Karácsony előtt és után is. Dicsőítsétek Őt szavakban és tettekben egyaránt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése