2014. november 10., hétfő

A szolgálatról

''Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.'' János evangéliuma 15,5

''Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai; Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon,a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsőíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.'' 1Péter 4,10-11

Milyen csodálatos is ez és milyen türelmetlenek vagyunk! Hányszor gondoltam már, hogy mindenkinél jobban tudnék valamit csinálni, én, én, azért mert én vagyok! Mennyivel más az Igei logika!

Más, mert más a célja. Mikor én akarok valamit nagyon csinálni, mi a célom, miért én? Mert én jobb vagyok, mint a másik. Mert én különb vagyok nála, mert szeretném, ha ezt mások is meglátnák, hogy én milyen különleges ember vagyok. Ez öndicsőítés.

Ha viszont azt mondod, hogy lehet, hogy most én ezt nem tudnám megcsinálni. Lehet, hogy most nekem nem feladatom az, én nem tudnék szószékről prédikálni, tényleg nem. Például.
- Uram, nekem feladatom az, hogy most megtartsak minden áron egy áhítatot? - és lehet, hogy nem. Persze az is lehet, hogy igen. A szolgálat akkor jó szolgálat, ha Istentől jön. És mint olyan Krisztus dicsőségét tudjuk felragyogtatni benne. Ilyenkor vagyunk Keresztyének a szó valódi értelmében. Ilyenkor szolgálunk tényleg neki. A többi mind magamutogatás és öndicsőítés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése