2014. november 12., szerda

A párválasztásról - fiúknak

''Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.'' 1 Korintus 11,3

Egy iszonyatosan fontos, és egyben nagyon komoly téma következik. Ezt a bejegyzést lányok is elolvashatják, de elsősorban fiúknak, férfiaknak szól.

Mert valahol itt kezdődik a határ. Kisfiú vagy férfiú. Egy gyerek játszik, míg egy férfi felelősséget vállal a tetteiért, és felelősséget vállal a rábízottakért. Vezeti azt, akit az Úr rábíz, szolgáló vezető. Na de mi alapján vezet?

És ez iszonyú fontos dolog. EGY ISTEN SZERINT VALÓ FÉRFI NEM RABJA AZ ÉRZELMEINEK. Megismersz egy lányt, tetszik, aranyos, szép, hívő, minden, és tegyük fel, keresztyén ember vagy, ennek megfelelően imádkozol. 
Azt teheted így: Uram, te tudod tetszik ez a lány, és úgy érzem, hogy ez Tőled van. Ha neked nem tetsző ez a dolog, akkor vezess úgy, de én most elhívom őt moziba. - És elhívod valahová.
Vagy teheted így: Uram, te látod, hogy szép ez a lány, és hogy tetszik. Viszont szeretném tudni, hogy Neked mi a kedves, te mit gondolsz, hogy csináljam? - És vársz.

Mindkét esetben nagyon hasonlóak a szavak, viszont az első viselkedés egy nagy kamu. Nem Istentől kér segítséget, nem az Úr vezetésére vár, hanem rábízza magát az érzelmeire. Imádkozik, de a vezetést nem adta át. Sokan mondják itt, hogy igen, a férfi a vezető, húú, nagyon jó, ezzel meg is volnánk. Igen, igen, de kit követ a férfi? Ki vezeti a férfit? A férfi feje Krisztus legyen, senki más. 

És ezt csak hittel lehet. Várni, hogy mikor jön el az idő, hogy most akkor már Istennek tetsző dolog az, ha lépek. Van egy kedves barátom, Gábor, aki hat évet várt, míg az eljegyzéséből házasság lett. Mert talán akkor volt ott az ideje. Jelenleg 4 gyermek édesapja. Ő mondta azt nekem: - Figyelj Kokó, ha valaki a párod lesz, azt az Úr úgyis elrendezi neked. Ha meg valaki elkel, elkel. Hadd vigye más.

És ez már nem a kapkodós kisfiús szemlélet. Ez már egy türelmes férfiúi gondolkodás. Mindennek rendelt ideje van, és hittel lehet türelemmel várni. Ha Istennel jársz, az Úr meg fogja adni a legjobbat, ezt elhiheted. 

Ez egy olyan türelem, ami nem a türelmetlenség elfojtott verziója. Ez inkább pontosabban békesség. Békesség az Úrban. Mint ahogy Izsáknak szerzett feleséget az apja Ábrahám, úgy szerez nekünk is feleséget az Úr, hiszen mennyivel különb mennyei atya Ő bármelyik földi apánál. Ő pontosan tudja mikor minek van meg az ideje, és azt meg is fogjuk kapni. 

''Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.'' Máté evangéliuma 6,33 Bízd a dolgot az Úrra, és te pedig tedd a dolgod. Isten ismer, és tudja mire van szükséged. És az nem biztos, hogy mindig az, amire te gondolsz. Bízd rá a párválasztás kérdését is, ami egyáltalán nem könnyű dolog, de egyszerűen így helyes. És így jó. Ne nekem higgy. A Bibliának. 

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy ezt leírtad :)

    Éppen most olvasok egy könyvet, ami ugyan ezt fogalmazza meg: Wolfgan Bühne: Szeressük önmagunkat?

    Tényleg úgy kellene lennie, hogy Istennek való szolgálatból kellene erednie a párválasztásnak, de mintha ma a párválasztást szeretnénk különválasztani: van az Isten és az Ő dolgai és van a párválasztás. Pedig Istennek kellene meghatároznia dolgokat és nem az érzelmeimnek, vágyaimnak és nem is a lánynak. Ez is a hit próbája, hogy nekem elég-e Isten akarata vagy megint én szeretném megmondani hogy mi legyen? És ahogy írod - "így jó"!
    De a férfias türelem mellé kell a férfiúi határozottság is, hiszen a lány nem kérheti meg a kezünk ;)

    VálaszTörlés
  2. "Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte,"
    Efézus 5,25

    Nekem ez az Ige tette helyre a párkapcsolat-házasság kérdést. Isten akarataként Jézus példája van elém állítva. Az Ő szeretete, felelőssége, kezdeményezőkészsége...

    (Utóbbihoz érdemes tudni, hogy nem mi keressük Istent, hanem Ő keres minket: Jézus már akkor meghalt, amikor mi bűnösök voltunk...)

    VálaszTörlés