A bűnmeglátás

''Az Úr elküldte Dávidhoz Nátánt. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett. Dávid nagy haragra lobbant az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő Úrra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt elkövette! A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt. Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember!...

Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az Úr is elengedte vétkedet, nem halsz meg.'' II Sámuel 12:1-7a,13

Az alábbi Igerészben azt olvashatjátok, hogy láttatta meg Dáviddal az Úr, hogy bűnös dolgot követett el Bethsabéval és Úriással. Ezzel kapcsolatban 3 kérdés merülhet: Ki az a Bethsabé? Ki az az Úriás? És amúgy is ki az a Dávid?

Dávid zsidó király volt, hívő király, aki követte az Urat. Viszont egyszer, mikor a többi király harcba szokott vonulni ő otthon maradt, és fővezérére, Joábra bízta a sereg irányítását. Ebben a helyzetben estefelé, mikor kikelt ágyából a királyi palotájából kinézve meglátta, hogy a közeli háztetőn egy szép nő meztelenül fürdik. Ez a nő volt Bethsabé. 

Bethsabé viszont feleség volt, a király az egyik legjobb katonájának, Úriásnak a felesége. Dávid nem bírt magával, áthívatta a nőt, és vele hált.  A nő hazament, és ez így ennyi is lett volna, csakhogy teherbe esett, amit elég nehéz kimagyarázni, pláne, hogy a férj közben a fronton harcol. Ekkor Dávid szépen hazahívatta Uriást, és mondta, hogy pihenjen, menjen haza feleségéhez. Viszont a férj nem akart hazamenni. Azt mondta: ''A láda meg Izráel és Júda sátrakban laknak; az én uram, Jóáb és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és a feleségemmel háljak? Az életemre, a lelkemre mondom, hogy nem teszem ezt!'' És a palotában maradt, a szolgákkal hált. Ekkor Dávid leitatta, de így sem ment haza. 

A király ezt követően levelet írt Joábnak, melyet Uriással küldött el. A levélben azt állt, hogy helyezzék Úriást a csatatér legforróbb pontjára, majd hagyják magára. Ezt Dávid katonái meg is tették. Úriás meghalt. Mikor megtudta ezt Bethsabé, megsiratta férjét. Majd miután letelt a gyászidőszak, magához vette feleségként a király, és fia született tőle. (Most érdemes újra elolvasni az Igét mert így válik érthetővé.)

És ez az ember hívő? Ez baromi rossz dolog, amit tett, és ez egy szörnyű király. Mint a Vasálarcosban, ott is ugyanez volt. Ezt mindenki látja, hogy ez helytelen,  mindenki csak Dávid nem.

De mikor Isten megmutatja neki, hogy mit tett, leborul, és felkiált: Vétkeztem az Úr ellen! Ki ellen vétkezett elsősorban? Isten ellen. Vétkezett Bethsabé ellen is, hiszen házasságtörést követett el vele, és megölette a férjét, és elég durván Úriás ellen is, akit megöletett. De Dávid tudta azt, hogy legalább Istentől kell bocsánatot kérni, vele rendezni a dolgokat. 

''Akkor, ha Hitler is megtér, ő is a mennybe juthat?'' Ha őszinte szívvel megbánja a bűneit, igen, oda. Csakhogy ezzel ezzel a kérdéssel egy baj van: benne van, hogy feltételezi, hogy Hitler rosszabb volt, mint mi. Csakhogy mi nem vagyunk jobbak, mint Hitler. Én legalábbis ismerek egy embert, aki biztosan nem jobb nála. Magamat. ''Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok.'' I Timóteus 1,15 Ez tényleg így van.

Dávid mondhatta volna azt is: ''Mit kellette ott az a nő magát a háztetőn? Ő a hibás! Meg miért nem tudott hazamenni Úriás, mikor megvolt minden lehetősége? Amúgy is lehet, hogy nem tudta kielégíteni Bethsabét, szóval akárhogy is nézzük ő a hibás. Meg ráadásul én vagyok a király, aki jólétet hozok ebbe az országba, nézd meg, mennyi harcot nyertem már meg. Legyőztem az ellent sokszor már, most botlottam igen, de összességében még mindig pozitív a mérleg.''

De Dávid nem ezt teszi. Belehasít a szívébe, hogy a történetben saját hűtlenségét látja meg, és teljesen kétségbe esik.

Itt csináltam egy cselt. Kicsit átfogalmazva, de az előbbi bekezdés utolsó mondatát a saját bizonyságtételemből vettem ki. Mert Dávidba ugyanúgy belenyilalt: ''bűnös vagyok!'', ahogy akkor belém. 

Valakinek nem ilyen erőteljes, és emlékezetes az Úrhoz fordulása, de a bűneink meglátása elengedhetetlen része a megtérésnek. Az Ige tökéletesen érvel: ''Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.'' János első levele 1,5-10

Érdemes elolvasni: 51. Zsoltár