"Azután ezt mondta nekik Gedeon: Egyet kívánok csak tőletek, hogy adja nekem mindegyikőtök a zsákmányul szerzett fülbevalókat. Mert arany fülbevalói voltak azoknak, mivel izáeliek voltak.
Ők ezt válaszolták: Örömest neked adjuk. Leterítettek egy ruhát, és mindenki arra dobta a fülbevalókat, amelyeket prédául szerzett. Az arany fülbevalók súlya pedig, amelyeket elkért, ezerhétszáz aranysékel volt, azokon az ékességeken, függőkön és bíborruhákon kívül, amelyek Midján királyain voltak, és az aranyláncok nélkül, amelyek a tevéik nyakán voltak. Gedeon éfódot készített belőlük, és a saját városába, Ofrába helyezte, és ott paráználkodott azután egész Izráel. És Gedeonnak és háza népének tőrbe ejtésére lett mindez." Bírák 8,24-27
... ne csapjon be minket a saját szívünk! "Azt mondta továbbá: Ami az emberből jön ki, az teszi tisztátalanná az embert,mert onnan belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, gőg, esztelenség. Mindezek a gonoszságok belülről származnak, és ezek teszik tisztátalanná az embert." Márk 7, 20-23 és ''Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék." 1 Korinthus 10:12
Józanság testvérek!
Múlt hét szombaton vőfélykedtem, és őszintén szólva rettegtem a szolgálattól. Imádkoztam sokat, mondhatjuk, hogy pszichés alapon folyt az orrom, szét voltam hullva. Aztán lehelyeztem rettegéseimet, szívem nehézségeit az Úr elé, a tüsszögést, orrfolyást, mintha elvágták volna. Ettől még izgultam, de nagyon jól sikerült a szolgálat. És ezért egyedül Istené a dicsőség!
De mégis ott volt a kísértés. Hogy milyen ügyes voltam, és hogy én, és azt vettem észre, hogy gyönyörködtem magamon. Én, a rettegő ember. Én. És megint ott vagyunk, hogy "Tied, Uram, az igazság, mienk pedig arcunk pirulása" Dániel 9,7.
Gedeon azért jó történet, mert egyértelmű., hogy mennyire Isten adja a győzelmet. 300 ember kürtökkel és cserépedényekkel legyőz egy hadsereget. Nonszensz, teljesen valószerűtlen. Csoda. És Gedeon retteg. Jeleket kér, kihallgatja az ellenséget, fél. Ez vagyok én. És Isten kezébe adja a győzelmet. És aztán felfuvalkodik. És ez is én vagyok.
Azért lehet ez a történet, a sajátomé és Gedeoné is, hogy sose higgyük el azt, hogy miénk a dicsőség. Az kardot jól forgató harcos esetében, maga kard önmagában semmit sem ér a harcban. Alázatosság mindenkor! És nagyon-nagyon ügyeljünk magunkra. Józansággal mindenkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése