2015. június 19., péntek

Akkor a legnehezebb...

''Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltöztették, majd kivitték, hogy megfeszítsék. És egy éppen arra menőt, aki a mezőről jött, egy bizonyos cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. A Golgota nevű helyre vitték őt, amely megmagyarázva azt jelenti: Koponya-hely. És mirhás bort adtak neki inni, de ő nem fogadta el.'' Márk 15,21-23

...mikor nem történnek csodák. Mikor csak menni kell, hátadon a kereszt, és a terhek alatt egyre kevésbé látod a célt. Ilyenkor szoktunk hatalmas nagyokat bukni. Ja, elnézést. Ilyenkor szoktam hatalmasakat bukni.

''..ámde még nagyobb kegyelmed, s űle teljes győzedelmet. Mindent csak te, semmit én. Mindent csak te, semmit én. '' Mert Krisztus sokkal-sokkal nagyobb bűneinknél. Legyőzte a halált, kegyelem van nála.  ''Öröm van nálad, még ha búbánat Ér is minket, Jézusunk. Öröm van nálad, még ha búbánat Ér is minket, Jézusunk. Benned és véled miénk az élet, Nagy Megváltónk, hű Urunk. Te széjjeltéped a köteléket, Ki benned bízik, sziklára épít, Örökké élhet. Halleluja!'' 

Krisztus vitte, csak vitte, és nem hátrált meg soha. Leborulunk, mint Péter: ''Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!'' Lukács 5,8. De Isten nem hagy minket összetörve, valami sokkal csodálatosabbra tanít, hogy lássuk meg: Őt magát. Halleluja. Köszönöm Uram. Dicsőség neked, mindörökké. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése