"Miért dühösködnek a nemzetek, és miért gondolnak hiábavalóságot a népek? Fölkerekednek a föld királyai, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és fölkentje ellen: Szaggassuk le bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! Az egekben lakozó kineveti, az ÚR megcsúfolja őket." 2. Zsoltár, 1-4
Valahogy ilyen a világ. Mennyire ilyen. "Élj meg mindent, minek az a sok megkötözöttség?" Aki nem látja meg a szépet abban, amivel tud helyesen élni, nem elégszik meg azzal, amit az Úr neki adott. Akinek minden áron a tiltott gyümölcs kell, annak tényleg csak a kötelékek széttépése marad. De majd meglátja, hogy az is egy nagy semmi. Kérdés: nem-e lesz-e az már későn?
A múzeumban a kordonok jutnak az eszembe. Hogy azon belül biztos, hogy sokkal jobban át lehet élni az élményeket, megtapintani például a régi bútorokat, stb. És ez így is van, a szabályokon kívül az élmények nagyobbak. Elég érv ez a szabályok ellen? Dehogy is, éppen ezért kellenek. A múzeumba is kellenek, az életünkbe is. Úgy tud szépen menni az életünk. Nem tudunk élni a fene nagy szabadságunkkal.
Jelenleg éppen erkölcstelen, örömtelen élvezethajhászást csinálunk belőle. Van értelme tényleg. Nem véletlenül nevet az Úr. Isten kineveti ezt, hatalmasabb Ő annál, mint ami gondolataink, amit szintén csak mi látunk olyan nagynak.
Legyünk inkább olyanok, mint az okos szolgák: "Az ő ura azt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe!" Máté 25,21 Ne küzdjünk Isten ellen, mert semmi értelme, éljünk inkább gyümölcsözően azzal, amit Ő ad nekünk! Bízzunk az Úrban, mert égül úgy járunk jól! Meg úgy érdemes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése