''Mert Dávid ezt mondja róla: Mindig magam előtt láttam az Urat, mert ő jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. Azért örvendezett a szívem, és ujjongott a nyelvem, még a testem is reménységben nyugszik majd. Mert nem hagyod lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Megismertetted velem az élet útjait, örömmel töltesz el színed előtt. Atyámfiai, férfiak, nyíltan beszélhetek nektek Dávid ősatyáról, hogy ő meghalt és eltemettetett, és sírja mind e mai napig köztünk van. De mivel ő próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvéssel megesküdött neki, hogy utódai közül ültet valakit trónjára, a bekövetkezendőt előre látva szólt Krisztus feltámadásáról, hogy nem marad a sírban, s teste sem lát rothadást. Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindnyájan tanúi vagyunk.'' Apostolok cselekedetei 2,25-32
Nem kell túlagyalni a dolgokat, hinni kell. Nézzük meg: Dávid beszél valakiről, aki nem lát rothadást, és tudjuk Dávid leszármazottja lesz majd, aki uralkodni fog örökkön örökké. Krisztus nem halt meg, feltámadt, és Dávid leszármazottja. Akkor róla beszél Dávid a zsoltárjában. Ennyi. Kérdés: Hiszed-e, tényleg hiszed-e, hogy Krisztus feltámadt a halálból, annak bilincseit feloldván? Hiszed-e?
(Más: újraírtam egy bejegyzésemet, itt elolvashatjátok.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése