''Majd
a tanítványaihoz ment, és azt mondta nekik: Aludjatok immár és
nyugodjatok. Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök
kezébe adják. Keljetek
fel, menjünk! Íme, elközelgett, aki elárul engem.''
Máté 26, 45-46
- Nem vagyok rá méltó, hogy saruját megoldjam - mondta János. Az a Keresztelő János, aki elhagyta a társadalmat, a világi hívságokat nem követve hirdette Krisztus evangéliumát, meg nem alkudva. Hát akkor én hogyan lennék méltóvá bármire is?
- Kérünk, kérünk- kérek, kérek, ahelyett hogy leborulnék. De a nap végén néha nincsen más csak a könnyek, és az Ige. Krisztus, itt olvassuk, hogy elé ment a hóhérjának. Elé ment a hóhérjának. Bennem pedig csak lüktet, nem vagyok rá méltó, hogy a házamba jöjj, drága Uram.
- Az ember néha fel tud fuvalkodni, ilyenek vagyunk, ilyen vagyok én is. De mikor ránézek Krisztusra így az Igéből, nincs más csak a magam Istennek szedett szegény csokrát eldobni, és könyörögni, hogy drága Istenem, irgalmazz nekem, gyarló bűnösnek. Dicsőítessék Jézus Krisztus Mindörökké!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése