A feltámadás ünnepe

Ekkor Jézus azt mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él, és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt? János 11,25-26

Krisztus a feltámadás. Meghalt, és mint ígérte, harmadnapon feltámadt a halottak közül. Végigvitte az életét bűn nélkül, és ezért néki adatott minden hatalom Mennyen és Földön egyaránt. Legyőzte a Halált, akit senki nem tudott legyőzni csak Ő, és általa az övéi is. És mindezt a csodálatos ünnepet, ami a megváltásunk, a feltámadásunk, a reménységünk alapja, arról nevezzük el, hogy végre ehetünk húst. Mennyire nyomorult.

És gyönyörködünk magunkban, piros tojás, kicsi nyuszi, meglocsollak, jár a puszi. Nem törődünk Istennel, aki sokkalta csodálatosabb, mint mi valaha is leszünk. Csak látjuk, végre itt a jó idő, ünnepeljük a kikeletet, de nem látunk tovább. Ostoba ember, hát nem látod, hogy sokkal nagyobb van itt, mint a te fiatalságod, mint a természet megújulása? Krisztus visszajött a halálból, dicsőség neki, és ez történelmi tény, ha hiszel benne, ha nem.

És így lesz a halottak feltámadása is. Meglesz, ha hiszel benne, ha nem. És érdemes hinni, mert ezen múlik, hogy melyik oldalra kerülsz. Lássunk egy kicsit tovább, mert érdemes. És ne csak a sonkát tömjük a fejünkbe, és reménykedjünk azon, hogy a házigazdának jó pálinkája van. Vannak ennél sokkalta fontosabb dolgok is.