"1 Dávid imádsága.] Hallgasd meg, URam, az igazságot, vedd észre kiáltásomat! Figyelj imádságomra, amely nem csalárd ajakról ered. 2 Tőled jöjjön ítéletem, szemed tekintsen az igazságra. 3 Megvizsgáltad a szívemet, meglátogattál éjjel. Ha próbára teszel, nem találsz bennem semmi rosszat; elhatároztam, hogy nem vétkezem a számmal. 4 Bármit tettek is az emberek, én ajkad igéjére figyelve őrizkedtem az erőszakosok ösvényeitől. 5 Lépéseim a te ösvényeidhez igazodtak, nem ingadozott a lábam. 6 Hívtalak, mert te felelhetsz nekem, Istenem! Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet! 7 Mutasd meg csodálatosan kegyelmedet, te, aki jobboddal megszabadítod támadóiktól a benned bízókat! 8 Őrizz, mint a szemed fényét, szárnyad árnyékába rejts el engem 9 a gonoszok elől, akik el akarnak pusztítani; halálos ellenségeim elől, akik körülvesznek engem. 10 Megkövéredett szívüket bezárták, szájuk kevélyen szól. 11 Körülvettek most, bármerre lépünk; szemüket ránk szegezik, hogy földre terítsenek. 12 Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra vágyik, vagy mint az oroszlánkölyök a rejtekhelyén. 13 Kelj fel, ó, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le, fegyvereddel mentsd meg életemet a gonosztól! 14 Szabadíts meg kezeddel, ó, URam, az emberektől, a világ embereitől, akiknek osztályrészük ez életben van! Megtöltötted hasukat javaiddal, bővelkednek fiakkal, ami pedig megmarad utánuk, azt gyermekeikre hagyják! 15 Én pedig meglátom arcodat igazságban, arcod látása megelégít, amikor fölébredek." 17. Zsoltár
Dávid zsoltárában Isten több olyan tulajdonságára is rámutat, ami számunkra is reménykeltő lehet, ha a környezetünkben a világ emberei oktalanul gyötörnek bennünket, pedig a csendességeink a helyén vannak, a figyelmünk Istenre irányul, és hitből járunk. Ebben az esetben elkeseredhetünk, de Dávid Isten tulajdonságaira építve a megelégedéshez jut el a Zsoltár végén. Ezekből a tulajdonságokból, mint hitünk építő elemeiből mutatok be hármat, és azt, hogy miért tekint ránk így az Úr.
1. Isten megszólítható.
A zsoltáros az ima elején erősen kérleli a Mindenhatót, hogy hallgassa meg könyörgését. "Hallgasd meg", "vedd észre", "figyelj", olvassuk az első két versben. Dávid kéri az ő szeretett Urát, hogy törődjön vele, így biztos lehet abban, hogy imája meghallgattatik.
Azt mondja az Úr Jézus: "Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Ugyan ki az az ember közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér? És ha halat kér, vajon kígyót ad-e neki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?" (Máté 7,7-11) Aki keresi az Urat, megtalálja, aki kér, kap. Ő meghallgatja az Imáinkat, erre épít Dávid: "Hívtalak, mert te felelhetsz nekem, Istenem!" (6. vers) Bárcsak tudnék igazán hinni ebben én is!
2. Isten hatalmasabb, mint a világ.
Legyünk realisták: a világ egy gonosz hely, ahol a Sátán az Úr. Dávidnak itt épp az életét fenyegették, el akarták pusztítani (9-12. vers). Nem tudjuk, hogy miért, nem is ez a lényeg. Ez a világ sajátja általában: el akar tiporni testileg és lelkileg. Ez jellemzi a Sátánt, aki embergyilkos volt kezdettől fogva. Viszont zsoltárosunk fölfelé néz, és tudja, hogy vagy egy fölöttes végtelen hatalmú Isten, aki szereti őt, és meg tudja szabadítani szorult helyzetéből. Azt mondja: "szárnyad árnyékába rejts el engem"(8. vers), mint egy hatalmas sas az ő fiókáit.
Azt tanítja nekünk János apostol: "Gyermekeim, ti Istentől vagytok, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van." (1 János 4,4) Ez az Ige már tovább is visz minket: hiszen ha az Úr Jézus győz, akkor az Ő Szent Lelke által mi is elgyőzhetjük a világot! Így nem kell félnünk a ránk tornyosuló világi erőktől: ahogy Krisztus, úgy mi is le tudjuk győzni őket, az Ő erejével. Isten nagyobb, mint a világ.
3. Isten békességet ad.
Ez valami fantasztikus. Ott van Dávid a nyomorúsága közepén, és Istennel elégedett, megbékélt ember. Ezt olvassuk a 15. versben: "Én pedig meglátom arcodat igazságban, arcod látása megelégít, amikor felébredek.". Tud ilyet adni a világ? Csak az ellenkezőjét - kétségbeesést. Ez a nyugalom - csoda.
De hogy működik ez? Így: "Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. És Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." (Filippi 4,6-7) Kiöntötte Istennek a szívét hálaadással, bizakodva abban, hogy az Úr meghallgatja, és Ő nagyobb györtőinél, ezért Istenünk minden értelmet meghaladó békességet adott Dávidnak.
Isten meghallgat, győz, és békességet ad. De miért? Mert egyszer elhangzott ez a mondat: „Elói, elói, lámá sabaktáni!” Azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Máté 27,46) Krisztust nem hallgatta meg az Atya a kereszten, nem győzte le ott fizikailag a világot, nem szabadította meg Egyetlen Fiát, és nem adott neki békességet. Krisztus elszenvedte azt, amit nekünk kellett volna. Hogy aztán mi megkaphassuk azokat. Olyan természetes lehet: az Úr figyel ránk, megmenekít, békességet nyújt, pedig dehogy az. Az Úr Jézus halt meg érte. Becsüljük meg így Isten ajándékait!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése