Mi a legnagyobb jó?

"1 [Dávid bizonyságtétele.] Tarts meg engem, Istenem, mert benned bízom! 2 Ezt mondom az ÚRnak: Az én URam vagy, nálad nagyobb jó nincs számomra. 3 A szentekben, akik e földön vannak, és a felségesekben van minden gyönyörűségem. 4 Megsokasodnak fájdalmai azoknak, akik más isten után sietnek, de én nem áldozom nekik véresáldozatot, és nevüket sem veszem ajkamra. 5 Az ÚR az én osztályrészem és poharam; te tartod kezedben sorsomat. 6 Az én részem kies helyre esett, valóban szép örökség jutott nekem. 7 Áldom az URat, aki tanácsot ad nekem, bensőm még éjjel is oktat engem. 8 Az ÚRra nézek szüntelen; nem rendülök meg, mert a jobbom felől van. 9 Ezért örül a szívem, és vigad a lelkem, testem is biztonságban lakik. 10 Mert nem hagyod lelkemet a sírba jutni, nem engeded, hogy szented rothadást lásson. 11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, nálad teljes az öröm, jobbodon örök gyönyörűség van." 16. Zsoltár

Tegyük fel őszintén a kérdést - nem kegyeskedve, hanem igazán. Mi okoz nekem leginkább örömet? Hogyan gondolkodom? A zsoltáros azt mondja, hogy az Úrral való együttjárás a lényeg (2. v.), a testvérekkel való együttlét az, ami leginkább felderíti (3. v.). 

Ha az ember belegondol ebbe az Igébe, a második versbe, nem igazán érti, "Jó, értem, ez a szokásos keresztyén beszéd, ebben a közegben ilyeneket illik mondani" - de nem ezt éljük át. A legnagyobb jó nekünk, ha végre kipihenjük magunkat, eszünk valami nagyon finomat, szeretkezünk - jó esetben - a feleségünkkel, iszunk egy finom pohár bort egy jó társaságban, szemet gyönyörködtető környezetben. Idáig jutunk - totálisan testiek vagyunk. Ez a széles út idális, középosztálybeli, nagypolgári értelmezése (Màté evangéliuma 7,13-14).

Dávid nem erről beszél. Az egész Biblia nem erről beszél. A legnagyobb jó az Úrral lenni. A legnagyobb jó Istennek tetsző módon élni. Éhezni és szomjúhozni az igazságot (Máté 5,6). És itt az igazsàg az Igazság, maga a kegyelmes Úr, vele akar együtt lenni Dávid. A zsoltáros értett valamit, amit mi nem értünk. Lelkibb volt, közelebb volt az Úrhoz, mint mi vagyunk. Sokkal inkább hitből élt.

Ott a hit a 3. versben. Az Istennel járó emberek felségesek. Minden gyüliben vannak olyan emberek, akikről nem ez jut eszedbe - emberileg. Azt mondod a megjelenésük, viselkedésük alapján: "lúzerek". Felszínesen, a világ szerint ítélünk - és iszonyatosan sokat veszítünk. Néha megtapasztalom azt, hogy elkezdek beszélgetni, és wow. Ez az ember ekkora kincs? Ilyen mély, tiszta gondolatai vannak? Ilyen feddhetetlen életet él? És ahogy elkezdessz hittel beszélgetni, meglátod, hogy igen, nagyon sok olyan testvér van a helyi egyházainkban, akiket totál alulértékelünk. Mert testiek vagyunk.

A zsoltáros elhitte a rossz következményeket is. Aki Isten nélkül jár, és bálványoknak áldoz - elveszik (4. vers). "Bálványoknak áldoz? Nekem nincsenek bálványaim." Ó, dehogynem, két fejezettel ezelőtt soroltam fel belőlük néhányat. Ezekért áldozunk fel dolgokat, az időnket, energiánkat, és akár gyermekeinket is. (Például ha folyamatosan  a laptop/mobil előtt töltjük az időnket, ahelyett, hogy testileg-lelkileg építenénk a gyerkőceinket, akkor gyakorlatilag a laptop/mobil bálványnak áldozzuk őket.) Jelenleg a világiasság temploma pl. a facebook, de az instagram még inkább, amiket nagyon nehéz jól használni. Ételek, szép arcok, testek, tájak, élmények - ez mind-mind a a széles útról szólnak, ezt emelik fel. Szó nincs Istenről. Persze sokan Igét osztanak meg, vagy egy-egy ténylegesen építő gondolatot, de alapvetően ezek az oldalak nem erről szólnak, és a keresztyének közül is a legtöbben nem lelki épülésként pörgetik ezeket.

Minek szenteled, szentelem az időmet (milyen jó szó: "szentelni")? Miért áldoztam pénzt és szabadságot a nyáron: hogy elmenjek horvátba, vagy hogy csendeshéten legyek? Mi a fontos: egy jó fotó az instára/facebookra vagy hogy lelkileg építsem az embereket, akik körülöttem vannak? Mivel töltöm a szabad időmet: találkozok a menő haverokkal vagy imaórára megyek a tesókkal? Ha a menők - a 4. verses arcokat választom, ha imaóra: a 3. verses arcokat. Ezek mind döntések, mind utak. Az egyik a széles út, a másik a keskeny Út. Az egyik a halálba, a másik életre vezet. Dönts hitből, válaszd az utóbbit!