2018. március 4., vasárnap

Józanság

"1 [A karmesternek: Dávidé.] Az ÚRban bízom. Hogy mondhatjátok lelkemnek: Menekülj a hegyre, mint a madár!
2 Mert íme, a gonoszok feszítik már az íjat, ráillesztették nyilukat a húrra, hogy a sötétből az igaz szívűekre lövöldözzenek.
3 Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz?
4 Az ÚR ott van szent templomában; az ÚR trónja a mennyben van. Szeme látja, szemöldöke megvizsgálja az emberek fiait.
5 Az ÚR megvizsgálja az igazat és a gonoszt, gyűlöli a lelke az álnokság kedvelőjét.
6 Hálót hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az osztályrészük!
7 Mert az ÚR igaz. Szereti az igazságot, az igazak meglátják az arcát." 11. Zsoltár

A zsoltáros szorongatott helyzetében is nyugodt marad. Tudjuk az Igéből, hogy Isten elé tárta ki szívét, gondjait, és Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, megőrizte szívét és gondolatait az Úrban (Fil 4,6-7).


Dávid menekült, sokat menekült, ezt tudjuk. Sámuel első könyve elénk tárja üldöztetéseit, szorongatott helyzeteit. Meg kell látni azonban, hogy más az, mikor valaki kétségbe esik, és más az, mikor valaki józanul visszahúzódik, menekül, de szívében békesség van, lelkiismerete tiszta.

Látjuk az eljövendő királyt, ahogy viharok dúlnak körülötte, és látjuk a hívő embert, aki Istenben gyönyörködik, hozzá menekül. Isten személye, és jelleme a biztosíték, a remény az életére nézve.

Milyenek a viharok? Mindent visznek. Nincs stabil pont, nincs szövetséges, nincs igazi bizalmas. Nincs senki.

De van. Mert milyen Isten? Gyülöli a győlölöt, és szereti a szeretőt. Gyűlöli az erőszakot szítót, szereti a békességre igyekvőt. Gyűlöli az álnokságot, szereti az őszinteséget. 

Ne féljünk! Isten erősebb, nagyobb, és látja a jogtalanul elszenvedett valós sérelmeket. Tudja, hogy mi igaz, és mi hamis. És nagyobb mint bármilyen multinacionális cég nagy hatalmú vezetője.

Keressük a békességet, és legyünk őszinték! Nem kell félni, a többit az Úr elintézi. Nekünk Őt kell követni, és rávetni, hozzávinni nehézségeinket bánatunkat. És higgyük el, végül minden rendben lesz. Sőt valójában, ha ezen az úton elindulunk már rendben is van. És ezt nem veheti el tőlünk senki. Senki. (Róma 8, 38-39)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése