''Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak. Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.'' Róma 8, 28-30
Elhív, és nem tudjuk elszúrni. Pedig, higgyétek el, megpróbáljuk elszúrni, magunktól bizony ki is esnénk a kegyelemből. Ezért jó, hogy Isten mindvégig, mindvégig Krisztusra tekint. Ez a mi nagy szerencsénk. Ez a kegyelem.
Elrendelte, és el is hív. Isten szuverén az irgalmában is. Szuverén, tehát tőlünk független. Az elhívott ember szükségszerűen megtér. Ha akarja, ha nem akarja. És az Ige alapján azt mondhatom, hogy magától senki nem akarja.
Nincs, aki keresse Istent, nincs aki megértse Őt (Róma 3,10-12). Olyan, hogy kereső, mármint az Istent kereső, nincs. Magunktól nincs, Isten munkálja ki bennünk a növekedést, a felé fordulást, mindent (1 Kor 3,6). Hogy senki se dicsekedjék (Fil 2,8-9). Ő nyitja fel a szemeinket a bűnre, Ő bocsát meg, Ő hív el. Valójában, akármennyire is szeretnénk főszereplők lenni, a Mindenható a főszereplő. És az nekünk nagyon is jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése